0173 Megfigyelő Lifestyle #01

Üdvözlet, Utazó! Az univerzum felfedezése közben sokszor azt vesszük észre, hogy bármennyire is lenyűgöző a látvány, az emberek teszik valóban különlegessé. A MEGFIGYELŐ LIFESTYLE első kézből ad betekintést a Birodalom számtalan kultúrájába.


Üdvözlet, Utazó! Az univerzum felfedezése közben sokszor azt vesszük észre, hogy bármennyire is lenyűgöző a látvány, az emberek teszik valóban különlegessé. A MEGFIGYELŐ LIFESTYLE első kézből ad betekintést a Birodalom számtalan kultúrájába.

Sataball. A legkedveltebb időtöltés a UEE-ben. Ami egykoron a korai telepesek gyermekeinek egyszerű játéka volt, az mára egy multimilliárd Kredites sportág. A nagy kivetítőktől kezdve, amit egy összegyűlt tömeg néz, pár közeli barátig, akik mobiGlas-on követik, nem számít melyik állomáson vagy bolygón jár épp, biztos lehet abban, hogy ismerős hangok fogadják, miközben az emberek a Sataball meccseket követik.

A LEGNAGYOBB DRUKKER

Nem volt túl régen, mikor még nehéz lett volna Banu-kat találni a stadionokban, de manapság a drukkerek hozzászoktak a látványukhoz, akik velük együtt szurkolnak. A Sataball Profi Liga által közölt statisztikai adatok szerint, 2944-ben az éves Banu jegyeladások 35%-al emelkedtek, míg a határrendszerekben a részvételi arány még magasabb volt. Erre válaszul, néhány helyszín engedményeket és szakkomentátorokat biztosított a Banu-knak.

Hogy többet tudjunk meg erről az egyre gyakoribb jelenségről, kapcsolatba léptem Joyce Teño-val, a Nemo Crashers vezérigazgatójával. Szerinte, a Banu, sportban való részvétele nem volt egy egyszerű dolog, „Ha régebben Banu-t láttál egy meccsen, biztosra vehetted, hogy feljegyzéseket készítenek a meccsről, de valahol az előny kisilabizálása és a taktikák kiszámítása közben, beleszerelmesedtek a játékba. Nem csodálom. A Sataball olyan izgalmakat és szórakozást ad, amit más sportág nem tudna. A legtöbb embert akkor kezdi el érdekelni, mikor először látják a Crashers-t játszani. Nem volt hosszú idő, hogy egy szurkolóból, egy pár lett, aztán pár tucat, most pedig egy egész szektornyi Banu őrjöng a lelátókról.” De ennek a szurkolásnak meg vannak árnyoldalai is.

Míg sokan nagyra értékelik a Banu drukkerek lelkesedését, úgy tűnik, néhányan kicsit túlságosan féktelennek látják őket. Conrad Hatch, a Ferron Lancers drukkere, elmondta, „Nem az éljenzésük zavar. Az a baj, hogy nem hagyják abba.” Kiderült, hogy a Banu-k a szurkolás nem tradicionális módját választották, hanem mindkét csapatért egyformán izgulnak. Mitch Drolt, szintén Ferron Lancer rajongó, hozzátette, „Én örülök, hogy ott vannak. Nagyon szeretik a játékot, és rengeteg energiát szabadítanak fel. Még a legsimább meccsek is izgalmasabbá válnak. Ezáltal kicsit jobban megbecsüljük a sportolókat.” Mikor említettem Joyce-nak ezeket a felemás véleményeket, azt mondta, „Hogy kicsit enyhítsük a helyzetet, a jegyárusok elkezdték különválogatni a Banu-kat, és a hazai és idegen szektorok közé ültetik őket. Ezzel sokkal természetesebben hat a szurkolásuk.

Természetesen, az egyetlen módja, hogy megtapasztaljuk, milyen is ez, ha elmegyünk velük egy meccsre.

DOBJ EGY FASA-T

Kedves szomszédom, Halito Yuloin, egy gőzölgő dobozt nyom a kezembe, és arra bátorít, hogy egyek belőle. Körülöttem a Banu-k mohón habzsolják a bolyhos fasa darabokat – ami egy népszerű rágcsi, kicsit emlékeztet a gyömbér rák szeletre – mikor épp nem az ordibálással vannak elfoglalva. Ahogy a labda az ellenfél térfelére repül, Halito előrehajol, és azt kiáltja, „Védekezzetek!” Pont ugyanezt kiabálta, mikor az imént a másik oldalon ugyanilyen helyzetben volt a labda. Halito imádja a Sataball-t, és az a kedvenc pillanata, mikor az egyik csapat kivédi a másik gólhelyzetét, főleg mikor egy bizonyos pont mögött vannak. „Ez a legnagyobb izgalom számomra”- magyarázza Halito, „Látszik, mennyire küzdenek. A góloktól való félelem különlegessé tesz őket.” Halito aztán a történések felé veszi tekintetét, miközben a tömeg izgatottan ugrik fel egy-egy passz blokkolásánál. A mellettem jobbra ülő Banu, Dasana Buleddon azt mondja, „Szeretem a pontozást. Mikor valaki pontot szerez, attól nagyon izgatott leszek!”

A sport nyers valósága teszi szerelmessé a Sataball-ba a Banu-kat. Nem számít, ki nyer vagy veszít, számukra csak az a fontos, hogy izgalmas legyen a meccs. Állandóan hallom, hogy azon vitáznak, melyik a nyerő stratégia, de akár kicsi a pontkülönbség, akár nagy, az számukra ugyanúgy ’hihetetlenül izgalmas’. Míg a szurkolók többsége arany és zöld mezesekre oszlik, a Banu szekció a szivárvány minden színében pompázik, sokan mindkét csapat mezét felveszik, vagy olyan csapatét, amelyik épp nincs is pályán.

A legjobb szó, hogy leírjuk ezt az élményt: a frissítő. Gyakran a Sataball szurkolás huliganizmussá válik, egy amolyan ők vagy mi helyzetté. Hogy szurkolhatsz annak a csapatnak? A csapatod szívás! Az én csapatom a földbe döngöli a tiedet! Ehelyett, ha a Banu mellett ülök, eszembe jut a sport szeretete. Milyen izgalmas is, mikor a labda a kapu felé száll, mindegy ki dobta. Menyivel szebb tud lenni egy tökéletesen időzített zéró g ugrás, egy előre megkoreografált balettelőadásnál. És ha nem fogadsz egyik csapatra sem, mindig győztesen távozhatsz.

Ahogy a Banu egyre nagyobb része lett a Sataball kultúrának, nehéz figyelmen kívül hagyni, mennyit tettek hozzá a sporthoz, és úgy tűnik, befolyásuk egyre csak nő. Profi csapatok kezdenek el Banu felségterületen épített stadionokban játszani, és azt pletykálják a következő szezonban bemutatkozik az első profi Banu játékos. Talán nincs messze, hogy az olyan rendszerek, mint Yulin vagy Geddon saját SPL franchise-ba fogjanak. Az biztos, ha legközelebb Sataball meccsre megyek, én leszek az első, aki megkér valakit, hogy dobjon meg egy fasa-val.

Eredeti cikk az RSI oldalán
Megjelenés 2016.02.24.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.