A “Seventh Heaven” – 6. rész

Saisei. Érdekes, dallamos szócska, első hallásra azt is hihetnénk, hogy valami egzotikus ételt rejt eme japános hangzású név. Igen, hihetnénk az általános iskola negyedik osztályáig, ahol a kedves – vagy nem annyira kedves – tanárok belénk verik, hogy a Centauri rendszer egyik bolygóját nevezik így. A jelentős stratégiai fontosságú naprendszer harmadik bolygójáról van szó, ami igazán “föld szerű”, szerethető és kellemes klímájú, élhető hely.

Ennyi talán elég is lesz a névről, hiszen, pillanatnyilag, sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkozniuk a lakóknak, mint az iskolai tananyag, vagy a hadi, politikai vagy üzleti stratégiai értékelés. Ugyanis, a bolygó napok óta a Vanduul flotta kereszttüzében áll. Az orbitális pályán keringő hajógyárak nagy része az első nap folyamán a támadók kezébe került, mert a flotta az északi pólus felett lebegő “Rising Sun” űrdokk védelmére koncentrálta az erejét. Azt is csak azért sikerült megtartaniuk, mert a támadás idején a rendszerben őrjáratozó felderítők időben riadóztattak. Az ugrópontok blokádját megelőzően a “Paul Steed” hordozó vezette hajóraj elkeseredett, véres harcban vágta át magát a Vanduulok sorain, hogy az állomás masszív pajzsai mögé húzódva, a támadókat onnan ki-kicsapva nyugtalanítsák és várják a főerők érkezését – vagy a pusztulásukat, ami óráról-órára közelebbinek és valószínűbbnek tűnik… Lőszerük, üzemanyaguk és élelmük – ellentétben a bolygón állomásozó csapatokkal – bőven van, de minden összecsapásban hajók és pilóták vesznek oda, mert a mentőakciókra, a hatalmas Vanduul túlerő miatt nincs lehetőség. A sérült, de továbbra is harcképes hordozó elvesztette a vadászainak felét, a lassú bombázók körében ez az arány még magasabb és a kísérőhajói veszteségi arányai is egyre közelebb vannak az ötven, mint a negyven százalékhoz. De a támadásokat folytatniuk kell és folytatják is! Ha az ellenséges hordozók közvetlenül támadhatnák a dokk pajzsait, akkor minden véget érne. Ezért harcolnak ilyen halált megvető elszántsággal és bátorsággal a híres negyvenkettesek… a flotta legjobbjainak tartott önkéntes pilóták…

… – “Rising Sun” űrdokk a GA-1 utánpótláskonvojnak: negatív, ismétlem, negatív! Nem tudjuk magukat bejuttatni. Haladjanak a Fujin – dél űrkikötő felé. A térség légvédelmét értesítettük az érkezésükről. Vége. …
– Itt a Seventh Heaven, a GA-1 vezérhajója. Üzenetet vettem. Megpróbálunk Fujin-délen landolni.
Gwyn, a fejét elfordítva a másodpilóta ülését elfoglaló Mary felé majd a vezérlőpultra pillant. A nő alig láthatóan meghúzza a vállát.
– Talán biztonságosabb is lesz.
Mondja minden meggyőződés nélkül és fürge ujjaival betáplálja az új navigációs adatokat a Heaven számítógépébe. A megtépázott konvojuk számára, ami a józan számítások szerint már egy alkalmi, szedett-vedett kalózbandával sem bírna el, az egyetlen biztonságos megoldás az lenne, ha teljes sebességgel elhúznának a bolygók keringési síkja fölé vagy alá, oda, ahol senki nem keresné őket és kivárnák a csata végét. De… nem erre szerződtek!
– Collie, hallottad?
Az őrnagy fáradt, rekedtes hangja reccsen a rádióban.
… – Persze. Mit javasoltok? Én csak egy pilóta vagyok, nem stratégiai zseni. A tizenhárom vadászomnak jó ha van öt rakétája! …
Ez nem jó hír. Ahogy az sem, hogy a huszonnégy kísérővadászból tizenegyet, míg a lancerekből ötöt elvesztettek és a pilótákból is keveset tudtak megmenteni. Túl keveset. Ahogy az egyik vadászpilóta találóan – és igen keserűen – mondta a sziklabolygó körül vívott csata után: Hurrá! Vereséggel felérő győzelmet arattunk!
… – Itt a Mist. Van egy ötletem, de nem tudom mennyire leszek vele népszerű. …
Gwyn és Mary összenéznek, de mielőtt bármelyikük megnyomhatná a rádió válaszadó gombját, a férfi már folytatja is.
… – Ősrégi taktika, zárt kötelék, hogy fedezni tudjuk egymást az ágyúkkal. Ezer évvel ezelőtt is így repültek, amikor még nem voltak rakéták és pajzsok. …
Evidens dolog, még a pilótaiskolában is tanítják repüléstörténetből. De évszázadok óta nem alkalmazzák.
… – Szárny-szárny mellett? …
Kérdez vissza az egyik, magát nem azonosító, csodálkozó pilóta. Ám a kiléte nem is fontos, de az igen, hogy megfogalmazta a kérdést ami mindegyiküket foglalkoztatja.
… – Igen, valami olyasmi. A kisebb vanduul hajók nem kedvelik a rakétákat, a nagyokat meg talán képesek leszünk elkerülni. …
Pár másodperccel később megreccsen a rádió.
… – Itt Collie. Van más ötlet? …
Gwyn a képernyőre nézve veszi számba saját hajójának maradék fegyverzetét, ami a rakéták terén pont annyi mint az egész vadászcsapaté.
– Két hármas és három kettes. A lézerek rendben. Ha Collie rábólint, mi állunk az élre.
Mondja csendesen és elszántan.
– Te vezetsz, enyém a fegyverzet.
Válaszol Mary és megmosolyogja, majd szelíden próbálja jobb belátásra bírni a fejét rázó pilótát.
– Ha összeállunk, nem repülhetsz úgy mint egy vadász! Vezetned kell a hajót és a köteléket, nem törhetsz ki, hogy megkergesd őket!
Gwyn szótlanul ingatja a fejét, ám tudja, hogy hiába is ellenkezik, mert a hajóját elvesztő Marynek, aki most a másodpilótája, száz százalékig igaza van.
– Figyelsz rám?
Böki meg a vállát a nő, mire a pilóta megrezzen, végül bólint.
– Fáj a fejem, nem érzem magam valami jól. Már nem nekem való a harc.
Mary féloldalas mosolyra húzza az ajkait majd megsimítja a hátát. A ronccsá lőtt hajójából látta, hogy mit vitt véghez a Heavent egyedül irányító Gwyn a fürge, ám árúval teletömött kis hajóval.
– Lehet, hogy így érzed, de még mindig te csinálod legjobban!
A rádióból egy köhintés hallatszik, majd Vill – Beaver- hangja és halk nevetése.
– Megint a gombon maradt az ujjad!
A figyelmeztetés fáradt mosolyt csal Gwyn arcára, majd elengedi és többször újra megnyomja a rádió adógombját.
– Akkor nyomkodom, amikor akarom, ez a jó benne, ha a konvoj vezetője vagy!
Több nevetés is hallatszik a rádió hangszórójából, miközben Gwyn a másodpilótájára mosolyog, aki a kezét a saját kormányára teszi majd hátrafelé int.
– Menj, pihenj egy kicsit, még másfél óra a bolygóig.
Most nem ellenkezik, csak kikapcsolja az övét, feláll és még egyszer, utoljára megérinti a rádió kapcsolóját.
– Mary vezet, mindjárt visszajövök!
Kilép a pilótafülkéből, csak az ajtóból pillant vissza. Még soha nem adta át a kormányt másnak. Ez az ő hajója, ő hozta el a gyárból. Lehet, hogy csak egynek tűnik a galaxisban ezerszám repkedő freelancerek közül, ám ez nem igaz! Ez a hajó az élete!
– Köszönöm.
Mondja halkan, mire Mary csak egy kurta bólintással válaszol – és örül, hogy Gwyn már mögötte van, így nem láthatja az arcán legördülő, csillagfényben tündöklő két könnycseppet. Visszament érte, a hátsó tornyot elfoglaló öccséért és az őket védelmező Beaverért! A legkevesebb, hogy biztosít neki néhány percet vagy akár egy fél órát is a pihenésre. Nagy levegőt vesz, hátradől az ülésben és az űrbe néz. Eddig ő volt a Wary Mary kapitánya… a flotta állni fogja egy új freelancer árát, ez benne van a szerződésben… De mi is legyen a neve? Bátran harcoltak most is, ám ha a szerencse nem szegődik melléjük, már halottak lennének! Megérinti a belső kommunikátor adógombját és csendesen beleszól.
– Öcsi, mit szólnál a Lucky Mary-hez? A Wary Mary II valahogy nem tetszik…

6c

Az aprócska lakótérben, ahol olyan nyugalom uralkodik, mint néhány napja, amikor még az aszteroidák közt lebegett a hajó, Gwyn leül az ágy szélére, majd leveszi a sisakját is. A létfenntartás és a veszélyhelyzeti rendszerek nem károsodtak, így ezt nyugodtan megteheti, hiszen a belső levegőzáró védőpajzsok jelentősebb nyomásesésre azonnal reagálnának, így akár a védőruhától is megszabadulhatna. De nem, azért ennyire nem könnyelmű, nem feledkezik meg róla, hol vannak, mi van mögöttük és talán mi vár rájuk… a fejét lehajtva próbálja elkergetni a gondolatai közül az elmúlt néhány óra nyomasztó emlékeit. Ám azok újra és újra visszatérnek…

… – Eltaláltak, eltaláltak! …
Az optikai rendszer képernyőjén látta a vakító tűzgömböt, ami körülvette a hornetet, miután a scythe lézerei eltalálták a fiú indításra váró rakétáit, majd néhány pillanattal később felrobbant a hajtóműve is. Mindennek vége, elkésett…
– Vill!
… – Figyelem! Tartalékrendszer a vörös tartományban, a károsodása várható huszonöt másodperc múlva! …
A három freelancer – a Heaven mögött jobbra, kicsit lemaradva a rakétás kísérőhajó, a Morning Sky, balra hasonló pozícióban és távolságban a teherszállító Arctic Mist – teljes sebességgel száguldott a sodródó társuk, a súlyos sérüléseket elszenvedett Wary Mary felé. Ha a hornetet és ifjú pilótáját nem is tudták megmenteni, a teherhajó legénységéről azért még nem mondanak le!
– Vigyázzatok, megállok! Ezt a Cookieért és Villért!
Kiáltja a rádióba és a teljes energián dolgozó hajtóműveket majdnem teljesen előre fordítva a hajót olyan lassulásra kényszeríti, mintha falba ütköztek volna. A raktérből tompább, míg a fülke mögött elhelyezkedő “nappali” felől élesebb, csilingelő hangok jelzik, hogy néhány tárgy és láda nem igazán tolerálja ezt a fajta bánásmódot. A hangok alapján, a féltett porcelán csészéi sem… Az ablakra kenődve végezné ő is, mint a fülke néhány elmozduló aprósága, ha nem kötötte volna be rendesen, a testét az üléshez rögzítő hevedereket.
… – Célpont bemérve! Sebesség zéró! …
A hatalmas erejű lassulástól a feje előre csapódik, nyakába és koponyájába is fájdalom szúr – igen, a sebesülés nem múlt el nyomtalanul -és az övek okozta véraláfutások is hetekig látszani fognak a bőrén, de most semmivel sem törődik. Csata közepén van, talán azt se venné észre, ha az egyik lábát elvesztené, amíg nem próbálná a hajót elfordító pedálokat kezelni. A rakéta diszkrét sípolással jelzi, hogy az egyik scythe még mindig a célkeresztjében van. Gwyn megnyomja az indítógombot, majd a halált – A Mary legénységének életet – hozó fegyver az útjára indul majd teljesen visszahúzza a gázkart, alapra állítva a főhajtóműveket.
… – Enyém a jobb oldali! …
A Sky lövései húznak el mellette és az erősítésként érkező vadászok felé száguldanak. A Mist jóval később kezdi az intenzív lassítást, hogy a támadók és a társuk közé ékelődve nyújtson védelmet a mozgás és harcképtelen hajónak.
… – Na, ehhez mit szóltok gyerekek? Legközelebb nem húztok ujjat velünk, mi? …
A Mist minden fegyveréből tüzelve fedezi a sérült hajót, olyan közelről, hogy – kis túlzással – az ablakon kinyúlva akár meg is érinthetnék annak kilyuggatott burkolatát. Gabi a toronyból lövi a Beaverrel végző vadászt, míg a pilóta, Gwynhez hasonlóan az oldalsó fegyvereket előre állítva, úgynevezett vadászgép módban próbálja puska, illetve ágyúvégre kapni az erősítés hajóinak egyikét.
… – Találat, cél megsemmisítve! Vigyázat! Rakétaindítás szemből! …
A számítógép figyelmeztetése túl későn érkezik – és a rakétaelhárítás úgyis csak a hátulról érkező támadás ellen nyújt védelmet. A scythe pedig szemből jött, óriási sebességgel… Gwyn nem tehet mást, csak behúzza a nyakát, megkapaszkodik a kormányban és a robbanás után ösztönösen lehunyja a szemeit.
– Csessze meg!
Egyetlen másodperccel később a számítógép vészjelzése és érzelemmentes géphangja tudatja vele, hogy a rakéta – bár jelentős károkat okozott – nem pusztította el a hajóját és még életben van!
… – Figyelem! Első tartalék pajzsrendszer üzemképtelen! Hőérzékelő üzemképtelen! Elektromágneses érzékelő üzemképtelen! Optikai rendszer korlátozottan működőképes! Jobb oldali pajzsrendszer korlátozottan működőképes! A hátsó torony központi vezérlése nem lehetséges! A radar túlterhelődött, alrendszer újraindítása folyamatban! …
… – Kicsim, jól vagy? Gwyn, hallasz engem? …
A robbanást páholyból figyelő Gabi, aggódó, anyás hangja vág át a hideg űrön, de Gwyn még nem válaszol. Összeszűkülő szemmel néz ki az ablakon, ahol az őt megtámadó vadász éppen nagyon igyekszik, hogy az ágyúi elől kifordulva kereket oldjon.
– Kösz, egyben vagyok! Csak a szenzorok és a tartalék pajzsrendszer robbant le!
A Heaven lézereiből vastag, erős nyalábok csapnak ki, körbefonva a menekülő vadászt, majd egyik találat a másik után éri azt, apró darabokra robbantva.
… – Valaki fel tudna szedni? Úgy látom végeztetek! Hatalmasok voltatok, ilyet még nem láttam! …
Döbbent csend lesz a rádióban, csak a távolban harcoló többi hajó rádiózásának foszlányai jutnak el a hangszórókig.
– Be… Beaver? Vill, te vagy?
… – Hát élsz? Köszi Vill, örökre az adósaid vagyunk! …
Az első… Gwyn, míg a második Mary…
… – Itt a Morning Sky, merre vagy fiú? Megyünk érted és felveszünk! …
Boldog, megkönnyebbült nevetés előzi meg a választ.
– Köszönöm srácok! A legjobb pilóták vagytok azok közül akiket valaha láttam! Aktiválom a jelzőfényt! Ha a Heaven volt ami benyelte azt a rakétát, akkor előtte, felette vagyok olyan két egységre tizenegy óránál.
Gwyn a könnyeivel küszködve dől hátra és néz fel, a fényt keresve, azonban azt hamarosan eltakarja előle a flotta kísérőhajójának ezüstös fémteste. Nem késett el, nem késett el! Mindenki él!
… – Itt a Morning Sky, látlak Beaver! …
Fúj egyet majd nagy levegőket véve próbálja lecsillapítani a szaporán verdeső szívét. Amikor a keze már nem remeg annyira, a mentésre váró társait hívja.
– Gwyn, Marynek. Ki tudjátok nyitni a rakteret?
Előrehajolva néz a haldokló hajóra, ami valóban rászolgált a nevére. A legénységéhez hasonlóan az utolsó pillanatig bátran harcolt és kitartott – kezdetben csak azért, hogy a társaik egérutat nyerhessenek. Majd azért, hogy túléljék a túlélhetetlent. Az ajtó megmozdul, de csak félig nyílik ki.
… – A Wary Mary utolsó üzenete… a Seventh Heaven teherhajónak. …
Mary hangja elcsuklik, majd kicsit összeszedi magát ás folytatja.
… – Az ajtót csak félig tudjuk kinyitni, de kiférünk. Átkozottul jó hajó volt! Megyünk hátra, dörömbölünk a raktérben, ha bent vagyunk! …
– Itt A Seventh Heaven teherhajó, várlak titeket! Sok szerencsét! A mentést megkezdjük, Gabi, kérlek irányíts!
A Mist óvatosan odébb kúszik, helyet adva a segédhajtóműveivel manőverező Heavennek.
… – Itt Gabi, nyisd az ajtót kislány! Jobb oldal lefelé, hátra, jobb még egy kicsit lefelé, állj! Bal oldal feljebb… Távolság körülbelül tizenöt méter! Ne mozdulj! Már látom őket. Bent vannak, bent vannak! …
Gwyn mosolyogva sóhajt majd a lélegzetét visszatartva hegyezi a fülét. Másodpercek múlnak, majd meghallja a megbeszélt jelet. Maryék dörömbölnek a raktér belső ajtaján!
– Köszi Gabi, hallom őket,, zárom az ajtót!
… – Morning Sky a Heavennek! A csomag a fedélzeten! Ismétlem, a csomag a fedélzeten! …
A kísérőhajó jelentését követően a Mist, mentés során hallgató pilótája dörmög a rádióba és az őt ismerők szinte láthatják maguk előtt, ahogy az állandóan rágcsált fogpiszkálóját szája egyik sarkából a másikba tolja.
… – Jól van, az örömködést hagyjuk későbbre, még van egy befejezetlen ügyem azzal a fregattal! …
… – Látod Gwyn? Az ilyen pasiktól mentsenek meg az istenek! …
Nevet a rádióba a lövésztoronyból majdnem kieső Gabi, aki felállva és a nyakát nyújtogatva próbál belesni a Heaven pilótafülkéjébe, hogy viszontlássa Maryt és az öccsét. Gwyn bezárta a hátsó ajtót, feltöltötte levegővel a rakteret, majd kinyitotta a belső ajtót is, szabaddá téve az utat előttük. Félig félrefordulva pillant hátra, mosolyog a barátaira majd úgy fordítja a hajót, hogy a lövész dolgát megkönnyítse és alig néhány méterről láthassák egymást.
… – Juhúú! Sziasztok! …
Érkezik a rádión Gabi boldog sikkantása amihez két kézzel, fülig érő mosollyal integet.
– A Seventh Heaven teherhajó mindenkinek: A Wary Mary legénysége a fedélzeten, a mentést befejeztük! A Morning Sky felvette Beavert! Az Arctic Misttel megtámadjuk a fregattot, amit a Cookie megrongált. Kék század, mi a helyzet hátul?
A műszerekre pillant, ám Mary már lehuppant mellé a másodpilóta ülésére és gyorsan átfutotta a visszajelzőket és a szöveges kárjelentéseket.
– Menj a toronyba, nézd meg, manuálisan vezérelhető-e!
A fiú -Mary öccse- vissza is szalad a raktérbe, felmegy a létrán, majd szemügyre veszi a tornyot.
– Jónak tűnik, kézi vezérlés rendben, célzórendszer rendben, próbalövésre kész!
Jön a válasza egy perc múlva a belső kommunikációs rendszeren. Mary a pilótára néz, kezét a középen elhelyezett gázkarra helyezi, Gwyn ujjai fölé, majd hálásan megszorítja azokat.
– Kapitány, a torony működőképes! Engedélyezi a próbalövést?
Fejét félrefordítva mosolyog Gwynre aki mosolyra – mosollyal válaszol. Nem hitte, hogy még egyszer az életben találkozhat Maryvel…
– Engedélyezem!
A hajón apró, alig érezhető remegés fut át, amikor az ikerlézerek felvillannak, majd a lövész jelentése is követi azt.
– Torony és az ágyúk rendben, minden harcképes! Köszi Gwyn… jó hogy visszajöttél értünk!
A pilóta vár néhány másodpercet, előretolja a gázkart, majd a kezét elengedő Mary felé sandít.
– Ti is megtettétek volna. Tudom…
Mary érzi a pillantást, majd lehunyt szemmel, szó nélkül egy aprót bólint. Ez nem is kérdés… Éles fény villan, ami után az éter életre kel és megtelik a többi hajó rádiózásával.
… – Szép volt! A zavarásnak is vége! Nézd hogy menekülnek! …
…. – Haha, ne sajnáld őket! …
… – Kék vezér Spiritnek, örülök, hogy hallom a hangod! …
… – Szia főnök, itt Beaver, valamelyik teherhajóról… mi is a nevünk? Remélem nem haragszol amiért elvesztettem a gépem! …
– Én is örülök neked Kék vezér!
Collie fáradt nevetése előzi meg a válaszát.
… – Nem, majd veszek neked egy újat! Gwyn, összeszedem a csapatot és elindulunk felétek, várjatok egy kicsit azzal a fregattal! …
… – Itt az Arctic Mist! Ezt felejtsd el kismadár! A fregatt a mienk és ha vége lesz ennek az egész cécónak visszajövünk a roncsáért! A szövetség hajói fogják kilőni, tehát minket illet! Te csak dőlj hátra és élvezd a műsort! …
Hiába: az üzlet az üzlet és Bobbynak igaza van. Ez olyan nagy fogás amit egyetlen épelméjű ember sem hagyhat ki, hiszen a fregatt árán -még ha csak ócskavas is marad belőle, egy vagy két freelancert vehetnek és a szokásaik szerint, az elesett társaik családját is támogatják, de ugye, azt is fedezni kell valamiből. Ha pedig mást is találnak a roncsok közt, olyasmit ami a flottát is érdekli, akkor az ár nagyon megugorhat!
– Igazad van, ez a szövetségé lesz! Gyerünk Mist, induljunk! Sky, vigyázz ránk!
… Vettem, a Morning Sky fedezőpozícióba áll! …
Gwyn teljes sebességre gyorsít, felzárkózik Bobby hajója mellé és Maryre kacsint, amikor Collie tessék-lássék méltatlankodik a rádióban.
… – Mondhatom gyönyörű egy társulat vagytok! A háború kellős közepén vagyunk, de ti máris azzal foglalkoztok, hogy egy kis pluszpénzt szerezzetek! Ehh… minden hornetnek: tereljétek össze a bárányokat, találkozópont a második fregattnál! …
Mary felnevet és egy nagyot bólint. Ha sikerrel járnak nem csak egy új hajót kap az elvesztett helyett, hanem a fregatt roncsaiból származó kreditek Heavenre eső részének bizonyos százalékát is.
… – Hagyd ott a flottát Collie, aranyéleted lehetne köztünk! …
Válaszol a Mist pilótája majd kis szünet után újra ő hallható.
… – Az érzékelők szerint majdnem harcképtelen. A pajzsai gyengék, a reaktora alig duruzsol, a burkolat több helyen sérült, úgy tűnik a fegyverei sem működnek. Látod Heaven? …
Gwyn és Mary hiába próbálkozik az érzékelők rendszereivel újra és újra, csak a radar kelt életre. Az alapján pedig a hajó számítógépe nem képes a célpont állapotáról analízist készíteni. A máskor kristálytiszta képet adó optikai rendszer is csak homályos foltként mutatja a sérült hajót.
– Itt a Heaven, nem igazán látom. A rakéta rendesen elintézte a szenzorokat. Mit javasolsz?
A lelkesedése kicsit alábbhagyott, ami érthető is, hiszen félig vakon fog megtámadni egy olyan hajót, ami néhány lövésével elpusztíthatja.
… – Jó, akkor majd én figyelek az adatokra! Tied az első kör! Két nagy rakéta talán lebontja a pajzsait, utána ki tudom lőni a gépházát. Ha esetleg visszalő, kitérünk! –
Gwyn a fegyverek paneljára mutat, a másodpilóta azonnal élesíti őket, majd a radar alapján megadja nekik a célpontot is.
– A cél befogva.
Mary jelentését a rakéták célra állásának halk sípolása is követi, mintegy megerősítve a nő szavait.
– Itt a Heaven, rendben, antianyag rakéták a célponton! Öt másodperc múlva lőtávolságban leszek. Remélem jól számoltál és nem robbantom darabjaira.
A rádióból komor nevetés hallatszik.
… – Én is remélem! Tüzelj! …
Gwyn megnyomja a rakéták indítógombját, melyek életre kelnek és a hajó felé száguldanak, gyorsan eloszló csóvát húzva maguk.
– Rakéták kilőve!
A két robbanófej egyszerre csapódik a fregatt pajzsaiba, a csata során már többször látott vakító fényességű felvillanást produkálva.
– Találat! Mi a helyzet?
Hiába néz ki az ablakon és hiába pillant újra és újra az optikai rendszer elmosódott nagyítására is, a találat tényén kívül mást nem képes megállapítani.
… – Nincs pajzsa. Szép volt! Most én jövök! …
… – Talán “mi jövünk”, kedvesem! …
… – Asszony! …
Mary nevetve dől hátra, Gwyn ajkai is mosolyra húzódnak, amikor meghallják a lövész, Gabi hangját, aki – noha már elmúlt ötven, így mindkettejük anyja lehetne – még ebben a feszült helyzetben, amikor kredit milliók léte vagy nemléte forog kockán, is képes megnevettetni őket. Kortalan, örökifjú, életvidám teremtés, akit általában mindenki a szívébe zár az első percekben.

6b
… – A hajtómű és a gépház becélozva, tüzelek! …
Néhány másodperc elteltével újra felvillannak az antianyag töltetű rakéták robbanását kísérő fények majd a Mist pilótája elégedett, ünnepélyes hangon osztja meg velük a számítógép analízisét:
… – Hölgyeim és uraim, itt Bob Molson, az Arctic Mist teherhajó kapitánya. A fregatt harcképtelen és mint hadizsákmányra, benyújtom rá a Független kapitányok kereskedelmi szövetségének igényét! A szemtanúk kérem erősítsék meg az igény jogos voltát!
A Heaven pilótái boldogan kiáltanak fel, majd összeölelkeznének – ha az övek hagynák őket, ám így csak egymás sisakját és vállát veregetik meg, majd sietnek eleget tenni a hivatalos kötelességüknek.
– Itt Gwyn Raven, a Seventh Heaven teherhajó kapitánya. Megerősítve!
– Itt Mary Edwards, a Seventh Heaven teherhajó másodpilótája. Megerősítve!
… – Itt Christopher Heager százados, a Morning Sky kísérőhajó kapitánya! Megerősítve! De ezért jöttök pár rekesz sörrel és egy vacsorával! …
A Sky kapitánya által elsütött kis vicc természetesen egy egész lavinát indít el.
… – Itt a Kék hetes én is láttam! Nekem is jár a sör? …
… – Itt a Curious Cat teherhajó kapitánya Jimmy Spencer! Elég messze voltunk, de egy jó buliban mi is benne lennénk! Megerősítve! …
… – Itt Stephen Shepherd őrnagy, Collie, a vadászkötelék vezetője. Megerősítve! Gwyn, van még abból a jófajta földi szilvapárlatból? …
Kétségtelen, hogy ha túlélik az út további részét, hatalmas ünneplést csapnak, olyat, ahova mindenki meghívást kap aki részt vett a blokádtörésben.
– Itt Gwyn, nem tudom, még nem voltam hátul, de úgy hallottam, pár dolog összetört… Remélem az üveg nem volt köztük!
Kérdőn pillant Maryre aki a vállát felhúzva néz hátra, majd a sisakját levéve szimatol a levegőbe. Ha összetört, akkor éreznie kell.
… – Nem hiszem el, hogy csak egyetlen palackkal volt a hajódon! …
Mary a fejét rázva fordul vissza, sisakját az ölébe helyezi, majd hátradönti az ülését és nagyot sóhajt.
– Ennek bizony annyi!
Gwyn csettint egyet a nyelvével, megnedvesíti az ajkát, végül megnyomja a rádió gombját.
– Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz: az üveg nem élte túl. A jó: igazad van. Nem csak annyi volt a hajómon!
Felcsapja a sisakja üvegét, jóízűen nevetve nyújtja a tenyerét Mary felé aki felvidulva csap bele. Megcsinálták, túlélték és még ünnepelni is lesz mivel!
… – Ez egy igen jó hír! De ideje lesz indulnunk. Gwyn, tied az első hely, vedd át a konvoj vezetését! …

Gwyn

A “Seventh Heaven” – 6. rész” bejegyzéshez egy hozzászólás

  • 2014-11-14 - 20:56
    Permalink

    Nem szeretek várni a részek között, ezért direkt vártam, hogy az utolsó után kezdhessem el. Aztán véletlenül megláttam, hogy itt szerepel a szerző aláírása és azt hittem azért, mert ez a befejező etap. Szóval most tűkön ülve várom a folytatást… 🙂

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.