A “Seventh Heaven” – 2. rész

Gwyn közben nem unatkozott ám, hiszen már három résszel is elkészült. Ha nektek is annyira tetszik, mint Nekem, akkor most örülhettek, mert nem kell napokat várni a második rész elolvasása után. Remélem a következőre sem kell sokat számolni a perceket!

Második rész

– Seventh Heaven teherhajó Croshaw központnak, engedélyt kérek a centauri ugrópont megközelítésére! Azonosító : Spirit – három – alfa. Pajzsok ötven százalékon, fegyverek kikapcsolva.

Kék szemei végigszaladnak a flotta már látható részein és a hatalmas armada látványa mosolyt csal az arcára. Három Bengal hordozó és egy mobil űrdokk lebeg az ugrópont mellett, többtucatnyi kisebb hadi és teherhajó kíséretében. Sajnos, ebből a távolságból nem tudja megállapítani, hogy a hajó, amelyen korábban szolgált köztük van-e, de amíg nem kap engedélyt a további közeledésre, ezt még a radar és az optikai érzékelők segítségével sem tudja megállapítani. Engedély nélkül meg nem csak a szállítmánnyal kereshető pénzt kockáztatja, hanem a hajóját és az életét is. Mert az nagyon jól látszik a radar kijelzőjén, hogy két vadászgép máris nagy sebességgel közeledik felé.
… – Croshaw rendszer irányítása a “Seventh Heaven” teherhajónak. Üdvözöllek a rendszerben. Célkoordináták küldése folyamatban, kövesd a kíséretként küldött horneteket. A pályáról való letérést ellenséges akcióként kezeljük. …
Aprót bólint – a flotta még mindig úgy működik, ahogy régen. Fő a biztonság.
– Itt a Seventh Heaven, üzenetet vettem és megértettem. Várom a kísérőket.

Nyakát nyújtogatva keresi a vadászokat, melyek fél perc múlva látótávolságba érnek. Az egyik a jobb, a másik a bal oldalára áll a szokásos kísérőpozícióba, tőle alig száz méterre. Amíg a hevederek engedik, előrehajol és int nekik majd a fülére bökve jelzi, hogy kész a rádiózásra.
… – Kék vezér a Seventh Heaven teherhajónak: Irány az űrdokk. Gondoskodunk róla, hogy ne essen bántódásod! …
A hang, a rádió torzítása ellenére is ismerős a számára, a szíve kihagy egy ütemet majd felnevet. Előrenyomja a gázkart, a megadott irányba áll és csillogó szemekkel néz a hordozókra.
– Ki vagy? A Nairobiról jöttetek?
A válasz azonnal érkezik.
… – Még mindig éles az eszed, Spirit! …
Nem csak ő, a pilóta is nevet, viszont a másik kísérő néma marad.
– Te tudod, hogy ki vagyok, de én nem tudom, hogy te ki vagy!
A Nairobi minden pilótáját és vadászgépét ismeri, de ez a Hornet még nem volt a hajón két éve. Biztos, hogy a leszerelését követően került a hordozóra. A kísérők hallgatnak, az éterben újra Gwyn hangja csendül fel, miután alaposabban szemügyre veszi a Kék vezérként bemutatkozó pilóta hornetjét. Fehér, gyári festés és a semmitmondó sorozatszám – sehol az egyedi azonosító, a szokásos festések  vagy akár századjelzés.
– Se hajó, se pilótanév. Új madárka?
Foglalja össze a megfigyeléseit, hogy végre kicsikarjon valami információt a titokzatoskodó pilótából, akit “biztos” hogy ismer.
… – Igen, alig két napja érkezett. Ha lesz egy kis időnk, majd kidekoráljuk. Egy fekete-fehér pásztorkutya fog a fülke elé kerülni. …
Szinte látja a vigyort a férfi arcán. Az arcon mely feldereng lelki szemei előtt és már hozzá is tudja rendelni a hanghoz. Újra előrehajol, ragyogó mosolyra húzott ajkaihoz érinti két ujját, majd puszit dob a jobb oldali vadász felé és jókedvűen felkiált amikor felismeri a férfit, akivel együtt szolgált az önkénteseknél.
–  Collie! El sem hiszem, hogy te vagy! Mi van veled? Ki a másik?
A fejét a másik oldalra fordítja, de az a vadász is vadonatújnak tűnik, persze ez még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy azt is egy öreg róka vezesse.
… – Cupp neked is, drága! Én – én.  Amint látod, új hajó és neked aztán nem kell mondanom, mit jelent ez. De ez nyílt csatorna, jobb ha nem beszélünk komoly dolgokról. A bal feleden egy új fiú repül. Köszönj szépen! …
… – Itt a Kék kettes. Üdvözlöm! …
Bátortalan hang reccsen a rádióban és a pilóta megbillenti a Hornet szárnyait.
… – Ne ilyen hivatalosan! Leszerelt, de attól még örökre a társunk marad! Hívd csak Spirit-nek! …
Vág közbe a vezér, újra magára vonva Gwyn figyelmét.
– Már épp kérni akartam! Kösz, Collie! Mi a neved fiú?
Kényelmetlenül hosszú szünet előzi meg a választ.
… – Még nincs hívójelem. A nevem Villiam Breson. …
Hírhedten éles eszű, ez tette jó tracker pilótává is, de ez a tulajdonság más téren is jól jön neki. Mint most, amikor néhány másodperc alatt jó tucatnyi lehetőség fut át a fején.
– Mit szólnál a Beaver Bresonhoz? Hmmm?
Egyszerre hangzik fel a rádióban Gwyn kuncogása és Collie nevetése.
… – Ne már! Beaver? Miért pont Beaver? …
Replikázik sértettnek tűnő hangon a “kettes” pilótája.
… – Ha lelőtted az első Vanduult, akkor megváltoztathatod. De addig Gwyn lesz a keresztanyád! Áll az alku? …
Rádiózik át Collie akinek jókedvű nevetés kíséri a szavait.
… – Ismerem a szokást… Ha nem fogadom el, rám ragasztotok valami még rosszabbat! …
A két idősebb pilóta összenéz és szinte egyszerre bólintanak. A fiú elég tájékozottnak tűnik, már ami a pilóták hagyományait illeti.
– Ezt igennek vehetjük?
Kérdi Gwyn, majd egy beletörődő sóhaj hallatszik a kommunikátorból.
… – Persze. Van más választásom? De… mondd csak Spirit, hogy lettél te Spirit? Nem a hajódat hívták így? Hallottam rólad egyet s mást! …
A fiúnak, úgy tűnik sikerült végre feloldódnia, mert a nyelve megered és pillanatok alatt feledteti az eddigi szótlanságát.
– Nem kell mindent elhinni! A fele sem igaz a mendemondáknak!
Gwyn próbál kitérni a kérés teljesítése elöl, de a lapokat most nem ő osztotta le, a hornetek pilótái mintha összeesküdtek volna ellene.
… – Aham. Persze! Csak ne szerénykedj Gwyn, mesélj el neki mindent! …
Vág közbe Collie és kinyújtott mutatóujjával fenyegeti meg a felé pillantó nőt.
– Át tudtok jönni a dokkra? A “mindenre” nem elég az a két perc, amíg célhoz érünk.
Adja be a derekát, de kérdésére Collie csak egy nagyon semleges, hivatalos választ ad… ám ezt nem is Gwynnek szánja, hanem a többieknek, főleg a flotta biztonságáért felelős hírszerzőknek, akik éberen hallgatják a nyílt, titkosítatlan csatornán történő csevegést.
… – Meglátjuk. …

Csak a freelancer pilótája veszi a valódi válaszát. Két ujját felmutatja, a csuklójára üt, végezetül egy nagyot bólint és felemelt hüvelykujjal jelzi hogy ott lesznek – két óra múlva. Gwyn is a rádiót mellőzve válaszol: hüvelyk és mutatóujjával kör formálva jelzi, hogy megértette az üzenetet. Fél perc múlva már jelentkezik is a dokk irányítóinak egyike.
… – Horizon űrdokk a “Seventh Heaven” teherhajónak: irányítórendszer aktív. Kövesse a sugarat a nyolcas hangárba. Dokkolási kommunikáció a 625D csatornán. Az engedélye rendben, hozzáférés engedélyezve a flotta azonosítóihoz. A kísérővadászok váljanak le!  …
Az optikai rendszert a hajójára irányzott gyenge lézersugár követésére állítja, az irányítást átadva a robotpilótának.
– “Seventh Heaven” teherhajó a Horizon irányításnak, a dokkolást megkezdtem, további kommunikáció a 625D-n! Vétel, vége!
Az ablakok teljes felületét kitöltő hatalmas, jól felfegyverzett állomásra néz majd jobbra és balra pillant miközben negyed állásba húzza a hajó sebességét szabályozó gázkart, minek következtében a két Hornet kicsit előrébb csúszik.
… – Kék vezér a Horizon űrdokknak, értettem! Még látjuk egymást Gwyn! …
Nyugtázza a parancsot a jobboldali kísérője is.
– Tiszta eget, Collie! Szia Beaver! Vigyázzatok magatokra fiúk!
Búcsúzik a kísérőitől.
… – Szia Spirit! …
Mosolyogva integet a szárnyaikat billegtető Horneteknek, melyek néhány pillanat múlva kifordulnak mellőle és elindulnak a következő hajó bekísérésére. A radar képernyőjére pillantva felsóhajt és hátradől, hogy a hevederek ne szorítsák annyira.
– Állítsd a radart a flotta kódolására és a rádiót a 625D-re!
Ad utasítást a számítógépnek, hogy hivatalosan is csatlakozzon a flottához. Ettől a perctől a küldetés végéig nem tekinthet magára úgy, mint független kapitányra. Újra a flotta századosa…
… – Kért beállítások végrehajtva. A dokkolásig hatvan másodperc. …
A radaron sorban megjelennek az eddig titkosított nevek és adatok. Itt a Manila, a Tokio… és a jó öreg Nairobi, hogy csak a három Bengal hordozót említsük…. A kisebb hadihajók azonosítóit csak végigfutja, de azok közt is talál ismerős neveket. Nyolc csatahajót, kéttucatnyi cirkálót és egész flottányi kísérőt, teher és tartályhajót és a körülöttük rajzó kisebb vadászt számol össze. Elégedetten pillant fel, hogy a dokkolást ellenőrizze. A közeledő hangárkapu előtt már csak a hajó segédhajtóművei működnek, melyekkel a számítógép centiméteres pontossággal a megadott leszállóhelyre állítja be a Heavent.
… – Állítsa le a hajtóműveket és kapcsolja ki a pajzsokat! …
Jön az utasítás egy másik hangtól, aki a hangár egyik technikusa lehet. Néhány gomb lenyomásával megvonja az energiát a hajtóművektől és a pajzsgenerátoroktól, végül visszaveszi a reaktor teljesítményét is.
– Seventh Heaven a nyolcas hangárban, hajtóművek és pajzsok leállítva, reaktor alapon.
… – Üdv a fedélzeten. Zárom a hangárajtót, készüljön az ellenőrzésre és a rakodásra! …
Az ajtó leereszkedik, levegő kezd beáramolni a terembe, a hajó burkolata néhány diszkrét roppanással jelzi a nyomásnövekedést. Gwyn  kicsatolja a pilótaülés hevedereit, egy pillantást vet a műszerekre és amint kigyullad a zöld lámpa, ami a belélegezhető légkört jelenti, kinyitja a rakodótér ajtaját. A régi revolverére néz, majd egy mosollyal elhessegeti a vállára telepedő kisördögöt. Ez nem egy határvidéki, lepusztult kolónia, ahol még egy bárba se mehet be fegyvertelenül. Ez a Horizon űrdokk, ami évtizedek óta szolgálja a flottát mobil javító és ellátóbázisként. Keresve sem találhatna biztonságosabb helyet az ismert galaxisban!

10496040_296208950539570_176833649390106212_o

 

 

  • 2014-06-24 - 06:29
    Permalink

    Köszönöm!
    Remélem jó hosszú sztori lesz!

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.