A vasfogú

Írta: Chromicsek András – Drebil

(Napjainkban) Ismeretlen rendszer a Banu határvidéken valahol a külső bolygók övezetében a Sun Son kutatóhajó fedélzetén:

Kutatási naplóbejegyzés: A ZT 010584 rendszer felmérését lassan befejezzük. A rendszer égitestjeiről és az aszteroida övekről a részletes jelentést csatolom. Nekilátunk a további féregjáratok felkutatásának. Bejegyzés vége.

– Greg, ideje inni egy kávét nem gondolod? – nyújtózkodott hatalmasat Dr. Silvia Kobas kutató asztrológus.
– Sil, te gondolatolvasó vagy az már tuti – válaszolt nagyot ásítva Gregor Tuli, a pilóta.
– Ugyan Greg már fél órája ásítozol látványosan – nevetett Silvia.
– Csak azt áruld el Greg, hogy miért mindig nekem kell szervíroznom az éltető nedűt?
– Tudod, hogy én nem hagyhatom el a posztomat, bármikor beüthet valami – mondta Greg békítőleg.
– Te is tudod, hogy ez duma, olyan kifinomult műszereink vannak, hogy egy szúnyog fingot is jeleznek egy parszeken belül, nyugodtan felemelhetnéd a lusta seggedet.
Sil mosolygott és Greg is tudta, hogy az évődés része a játéknak. Ha hat embert több hónapra összezársz egy hajóra még, ha az egy kényelmes Carrack is, előbb utóbb felhalmozódhat a feszültség. Mindenkinek jobb, ha ezt ilyen formában apránként vezetik le, mint látványos nagyjelenetek közepette.
Greg kifordította a pilóta székét és ártatlan képet vágott, hozzá nagy kiskutya szemeket növesztett.
– Na, ez már tényleg sok te szemétláda. Ezt tanítják valahol a pilóta akadémián?
Sil nevetve elindult kávét kreálni. Mire visszajött befutottak a kiküldött szondák adatai, Greg jóleső dünnyögések közepette szürcsölgette a kávéját.
– Greg küldök egy koordinátát, gerjesztheted a kvantumhajtóművet, de ne vigyél túl közel, mert van ott még valami a lehetséges féregjáraton kívül.
Silvia hangja komoly volt ezért a pilóta pohártartóba rakta a bögrét és rápattintotta a fedelét a balesetek elkerülése végett. Elkezdte betáplálni a kapott adatokat és irányba állította a hajót. A hajtómű töltése percekig eltartott.
– Riasszak valakit? Kérdezte Silviától.
– A kapitányt! A többiek elég, ha fölébrednek az ugrásra.
– Kapitány, itt Greg. Fel kéne jönnie a hídra.
A válasz valami dörmögésféle volt, amit egyikőjük sem értett pontosan. Viszont alig másfél perc múlva egy kómás fejű, de kíváncsi parancsnokkal bővült a társaság a hídon.
– Nos, miért kellett félbehagynom egy igen forró hangulatú álmot? – kérdezte Dot Teenem kapitány.
– Dot, a szondák első körös adatai befutottak két lehetséges féregjárat nyomot találtak elsőnek azt a pontot adtam meg Gregnek, ahol a szonda valamilyen technológiát észlelt, de az eszköz energia szintje igen alacsony ezért a szonda önmagában nem képes azonosítani.
– Rendben, küldjék a monitoromra az adatokat! Uh, és kaphatnék ebből a csodás illatú kávéból kedvesem? – A kérdés persze Silviának szólt, aki szó nélkül elindult a konyha felé miközben azt dünnyögte maga elé, hogy érdemes volt megszereznie a második doktori címét asztrofizikából, mert így mennyivel kifinomultabban szolgálhatja fel a kávét a legénységnek.
Mire a kávé a kapitány kezébe került a Kvantumugrás visszaszámlálója húsz másodperchez ért. Silvia bevetette magát a székébe, menetirányba fordította és rögzítette magát.
Az ugrás valóban felébresztette a legénység maradékát is. A három ember szép sorjában került elő a hálófülkékből. Elsőnek a legénység másik tudós tagja érkezett. Dr Namir Dioppa orvos és xenobiológus, feladata a legénység ellátása és a felderített bolygók életkörülményeinek felmérése volt.
Kisvártatva befutott Olga Lezky a fedélzeti mérnök és másodpilóta, és végül, de nem utolsó sorban megérkezett a fedélzetmester, szakács és biztonsági főnök egy személyben, Carlos Humbres.
A kapitány tájékoztatta őket a helyzetről. Mire végzett a fedélzeti számítógép meg is kezdte a visszaszámlálást. Visszalassultak normál sebességre a fedélzeti mérnök és a csillagász beizzították a szenzorokat. Szinte egyszerre hőköltek hátra a termináljaiktól, de Olga volt a gyorsabb:
– Kapitány, a technológia emberi.
Olga kivetítette az optikai érzékelők képét a központi kivetítőre. A döbbenet, ami kiült az arcokra eléggé nyilvánvalóvá tette, hogy sok mindenre számítottak, de egy Aurora LX felbukkanására nem.
Image11– Hogy az ördögbe került ez ide? Tette fel az egyértelmű kérdést Carlos.
– Namír, tapogasd le te is! – mondta a kapitány.
– Máris Dot… Életnek nincs jele, de biológiai nyomok vannak a fedélzeten… Ilyen távolságból ennyi.
– Ok, Greg közelítsük meg, közben Silvia értékelje a féregjáratot! Olga, Carlos ti készüljetek a dokkolásra vagy az átszállásra – adta ki az utasításokat a kapitány.
Olga és Carlos kisiettek a hídról az előkészületeket megtenni. A kapitány átvette a fedélzeti mérnök szerepét. Amikor konkrét látótávolságra értek megszólalt Greg.
– Főnök, nekem nagyon ismerős ez a hajó.
A kapitány is felnézett az Auróra kabin mögötti része citromsárga fekete csíkosra volt festve a sodródó hajó a hossztengelye körül is forgott szép lassan. Amikor a felső része került a látóterükbe egy szép nagy WOMB feliratot láttak rajta.
– Hogy a földkóros terrai nagynénikéjébe került ez ide?
– Sun Son hívja Wombot, jelentkezz! Itt Teenem Hawker jelentkezz!
A kapitány a hívást minden ismert UEE frekvencián kiküldte, de válasz nem érkezett. Jól ismerte a hajót és annak tulajdonosát és egyszemélyes legénységét Cyril Hawkot. Gregel, Carlossal és Cyrillel az indulásuk előtt egy héttel találkoztak egy Ferroni kikötőben. Hawk akkor indult, de persze barátait nem avatta be merre. Megszállott féregluk vadász volt, és ezért paranoiás is. És most nem válaszol a hívásokra…
A kapitány komoran kapcsolt belső kommunikációra.
– Carlos, ez Hawk hajója a Womb.
– Ne bassz… Vettem főnök odafigyelek – válaszolt a fedélzetmester.
A Hajók elég közel kerültek egymáshoz. A sodródó Aurorát Olga befogta a vonósugárral, és stabilizálta a helyzetét. A művelet simán zajlott, a legénység profikból állt. Dokkoláskor Carlos közölte Olgával, hogy biztonsági okokból vegyenek páncélozott szkafandert, és hogy ő fog előre menni, mert lehet, hogy vannak csapdák a Womb zsilipnyílásánál.
Carlos meg is találta a csapdákat, okulásból meg is mutatta Olgának őket, de azok inaktív állapotban voltak. Nagy kutatás nem volt, végül is egy Auróráról volt szó. A biológiai maradványok a pilótaülésben voltak Cyril Hawk kapitány porhüvelyének formájában.
– Dot, megvan Hawker, de ez már a doki asztala. Kérlek küldd át ide védőfelszerelésben.
Carlos kiküldte Olgát, hogy az érkező Namirnak legyen helye vizsgálódni. Amikor az orvos megérkezett elküldte Olgát a multi hordágyért, aztán átzsilipelt az Aurórára.
– Mi a helyzet, Carlos? Kérdezte Dr. Dioppa.
– Ott ül a pilótaszékben, vet rá így is egy pillantást vagy egyből fordítsam ki?
– Hoztam holorögzitőt és szkennert, először azokon essünk túl, aztán az elsődleges vizsgálatok…
Carlos bólintott, és segített a dokinak elvégezni az adatrögzítést, aztán óvatosan megnyomta az ülés rögzítő gombot, ami még tökéletesen üzemelt. A pilótaszék és egykori tulajdonosa kifordult.
Nem volt szép látvány Cyril csont sovány volt. Amikor Carlos utoljára látta, cirka négy hete, még inkább pufók volt, egy hosszabb bolygófelszíni regenerálódás után. Most is inkább a jellegzetes szakálla tette egyértelművé kilétét. A Doki közelebb hajolt és vizsgálgatni kezdte.
– Ez az ember kb. három hete halott, de pontosat majd a vizsgálatok és az elemzés után tudok mondani.
– Valamit benézett doki Cyrillel négy hete együtt ittunk egy Ferroni kocsmában, és akkor szinte pufi volt – mondta Carlos.
A doki egyet hátra lépett, és gyanakodva nézett Carlosra.
– Biztos ebben fedélzetmester? A kapitány figyelemmel kísérte az eseményeket, ő válaszolt Carlos helyett.
– Biztos, Nami, én is ott voltam. Várj, küldök egy képet!
A doki mobiGlas-a jelezte az üzenetet, Dr. Dioppa megnyitotta, és megnézte a hitelesített dátumot valamint a képen az elhunyt négyhetes kinézetét.
– A petvehás életbe, karantént rendelek el! Ez biztos, hogy nem természetes halál volt. Olga azonnal menjen az orvosiba, állítsa föl az izolációs fülkét! Carlos, mi szedjük ki ezt az embert a székből és tegyük a hordágyra!
Image15Csendben, de gyorsan dolgoztak, a tetemnek alig volt súlya. Miután a mérnöknő jelezte, hogy elkészült, bezsilipeltek az izolált tetemmel, és a legrövidebb úton az orvosiba vitték. A doki ledobta magáról a szkafandert. Fertőtleníteni nem kellett, a zsilip automatikusan megtette mindenkivel, aki áthaladt rajta, kivéve persze a holtestet mivel az el volt szeparálva a multi hordágyon.
– Doki, elvagy egyedül? Szükséged van még Carlos-ékra? – kérdezte a kapitány a belső komon.
– Viheted őket Dot! Majd jelentkezem, ha megtudtam valamit.
Ezzel Dr. Dioppa kizárta a külvilágot, és a feladatára koncentrált. Nem volt patológus, de mint kutató orvos jól ismerte ezt a területet.
– Carlos, Olga, facsarjatok ki minden információt a Womb-ból! Nem érdekel hogyan csak gyorsan, még a fekete dobozt is töltsétek le, ok?
A kapitány ideges volt nem sok minden ijesztette meg, de az ismeretlen betegségek ott voltak a listán, és nem is a végén.
– Vettük főnök. Válaszolt Olga és elindultak vissza a zsiliphez. Ők sem voltak nyugodtak, a hajón csak egy igazán nyugodt ember volt, Cyril Hawk.
Mindenki végezte a dolgát, akinek volt. Greg és a kapitány csak asszisztáltak a műsorhoz, halkan beszélgetve latolgatták mi történhetett a barátjukkal.
– Szerinted mi volt, Dot? – kérdezte a pilóta a főnökét.
– Vagy ki volt. Lehet, hogy a kórokozóval kínozták a titkaiért.
– Lehet leszállt a járat másik felén valahol friss levegőt szívni a marha? Találgatott Greg.
– Annyira talán még ő sem volt bolond, nem voltak külső bioszenzorai. Lehet nem véletlenül volt paranoiás. A kapitány idegesen dobolt ujjaival a széke karfáján.
– Remélem, egy-két óra múlva többet tudunk – fejezte ki bizakodását Greg.
A kapitány csak bólintott, aggasztották az események, de egyetértett pilótája gondolatával. „És mint tudjuk a remény hal meg utoljára.”
Egy kutatóhajó legénysége szoros köteléket alakít ki egymással a semmi közepén, általában csak egymásra számíthatnak. A túlélésüket az egyének tudása és lélekjelenléte és az egyének csoportként működés biztosítja. A kapitány ez alapján vezette a hajóját hat éve egyetlen fiaskó vagy veszteség nélkül.
Amikor mindenki jelezte, hogy elkészült a feladatával összegyűltek a nagy kabinban. Mindenki fogott egy italt, és leültek megbeszélni a történteket.
– Haladjunk szépen sorban! Namir, kezd te! – nyitotta meg a kapitány a diskurzust.
Dr. Dioppa a kopaszodó fejét dörzsölgette, látszott, hogy rendeznie kell a gondolatait.
– Idegenkezűségnek illetve ismert vagy ismeretlen kórokozónak nyomát sem találtam. Ha megalapozott és az orvosdiagnosztikai program által megerősített véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor azt kell, mondjam, hogy ez az ember éhen halt.
Döbbenet kézzel fogható méretet öltött. A kapitány megbízott a dokiban, de ezzel az információval nem tudott mit kezdeni, ezért félretolta a kérdést.
– Olga?
– Az összes állományt simán le tudtuk tölteni.
– Az összes fizikai és virtuális csapda ki volt kapcsolva, nem volt nyoma behatolásnak. Mintha ő kapcsolta volna ki őket. Az biztos, hogy a pajzsokat csúcsra járatta és el is fogyott az energia tartaléka, sérülés nincs a hajón csak néhány energiaégés a külső burkolaton, de nem hiszem, hogy fegyvertől származik. A teljes élelmiszerkészlet hiányzik a hajóról – mondta el Carlos a maga részét.
Ismét Olga vette át a szót:
– A hajónapló és a biztonsági felvételek épeknek tűnnek. Megnéztem az utolsó két hetet, láttam rajtuk, hogy berakodja az élelmiszereket a Ferronon. Több mint két hónapi élelmiszer volt a hajón induláskor. Felszállás után egy héttel talált rá erre a féregjáratra, nagyon izgatott volt az értékek miatt. Amikor belerepült, zagyvasággá vált az információ és aztán semmi.
„Persze úgy túl egyszerű lenne, ha a felvételek meglennének, de én imádom az egyszerű dolgokat!” – bosszankodott magában a kapitány.
– Ha már úgy is a féregjáratot említetted, Silvia?
A csillagász majdnem olyan zavarban volt mint a többiek.
– Tudom miért volt izgatott Hawk kapitány. Ilyen energia jellemzőket még sehol nem tapasztaltak sem emberek sem más ismert fajok. Ez fantasztikus lehetőség egy új jelenség felfedezésre, de azt is jelenti, hogy fogalmam sincs, mi történik odabent.
– Én tényleg azt hittem, hogy többet fogunk tudni – mondta letörten a kapitány. – Ötletek, hölgyeim és uraim? – kérdezte rövid szünet után.
Csend telepedett a helységre, a legénység komor arccal próbált valami épkézláb megoldást találni a történtekre. Carlos kínjában fölvetette, hogy értesítsék az ügyvivőséget, de elég súlyosan kiröhögték.
„Azok egy ujjukat sem mozdítanák egy éhen halt, félbolond féreglyuk vadászért. Ha valaki kideríti, hogy mi történt itt akkor azok mi leszünk” – foglalta össze a realitásokat ezzel kapcsolatban Olga.
– De valamitől éhen halt egy nap alatt, és az élelmiszer is eltűnt. Valami a kajában lehetett? – fakadt ki a kapitány.
– Dot, álljunk meg itt egy szóra. Ez az ember nem egy nap alatt halt éhen, hanem közel öt hónap alatt – szúrta közbe a doki.
– Ezt honnan veszed, Namir? – kérdezte a kapitány.
– Megvizsgáltam a szakállát, a haját és a körmeit, valamint a csontszöveteket. A diagnózisom pontos, plusz mínusz egy két nap.
– Ez az élelmiszer eltűnését megmagyarázná, de az időpontokat kurvára nem – fakadt ki Olga.
– Nyugi, piszkálták a Womb mag óráját? – kérdezte a kapitány.
– Nem, egyeztettük a miénkkel végig a központi időt mutatta és most is pontos. Legyintett Carlos.
– Mi van, ha Ferronon nem Cyrillel találkoztunk? –kérdezte Greg elmerengve.
– Ezt már érdemes végig gondolni – csatlakozott Silvia, és folytatta is a gondolatmenetet.
– Lehet már régen megtalálta ezt a helyet, és addig éheztették, amíg ide nem hozta az elrablóit.
– Valóban eddig ez a legjobb teória, de ez is tele van lukakkal. Egyelőre álljunk le a találgatásokkal. Doki nézz át még egyszer mindent! Ha kell, boncold fel hagyományosan is! Sil tieid az érzékelők adatai, miénk a többi.
Sil egy kicsit csalódott volt, mert ugyan megértette, hogy a többiek miért akarták felderíteni a rejtélyt. Őt igazán csak az új felfedezés érdekelte, de a kapitány leállította a vizsgálatról és egy nagy rakás érzékelő adat vizsgálatát sózta a nyakába. Egy óra múlva Silviát és Greget a kapitány elzavarta pihenni.
Image8Több mint három napig felváltva, három műszakban vizsgálták az adatokat. Mindent legalább ketten átnéztek egymástól függetlenül. Közben a kapitány engedélyével Dr. Dioppa üzenet torpedóval sikeresen felvette a kapcsolatot a Ferronal, és egyrészt bejelentette Hawk kapitány halálát, másrészt a biztonságos azonosításhoz elkérte az ott leadott mintáiból származó eredményeket, amit a helyi kormányzat egészségügyi szervei el is küldtek neki.
A diagnosztikai komputer megerősítette, hogy a Sun Son legénységének tagjai bizony az izolációs kamrában fekvő testtel találkoztak a Ferroni lebujban. Ezután kereste fel őt egy fura kérdéssel Silvia Kodas. A kérdés a következő volt: „Túl élte volna a kalandot Hawk kapitány, ha van elegendő élelme illetve volt esetleg valami más elváltozása, ami végzetes lehetett?” A válasz egy határozott „Igen” és egy határozott „Nem.”volt. A doki úgy gondolta a kérdés az idegenkezűség kizárása miatt vetődött fel a lányban.
A negyedik napon miután mindenki pihent a kapitány újra összehívta a legénységet. Összegezte, amit megtudtak, de nem volt boldog.
– Megtudtuk, hogy Cyril szeretett egy szál semmiben repkedni. Megtudtuk, hogy nincs luk a fedélzeti rendszerek adataiban. Megtudtuk, hogy Hawkerrel mulattunk a Ferronon. Megjegyzem ez eléggé szétcseszte az egyetlen használható ötletünket. Bebizonyosodott, hogy öt hónap alatt éhen halt a nyomorult, és az is tény, hogy bent járt a féreglyukban, de már holtan került elő belőle. Nagyjából ennyi.
– Még midig fent tartom, hogy valami idegen számunkra ismeretlen kórokozó esetleg egzotikus sugárzás hatására egyszerűen felgyorsultak az életfolyamatai, és emiatt tudtuk ezt diagnosztizálni a komputerrel. Nekem más magyarázatom nincs! Mondta Dr. Dioppa. A csönd mélyebb volt, mint az előző gyűlésen.
– Öhm, hát volna itt még egy magyarázat – mondta halkan Silvia a többiek kérdőn és reménykedve néztek rá.
– Azt mind tudjátok, hogy a féreglyukak létezését fizikusok a XX.–XXII. század környékén megjósolták. Bebizonyosodott az igazuk, hiszen ez a munkánk… öhüm, de voltak ott más feltételezések is, az egyik legjelentősebb ilyen az alternatív dimenziók létezéséről szólt.
A kapitány sejtette, hogy valaki előbb utóbb fel fog hozni valami ehhez hasonló marhaságot, mert igaz, ami igaz, a bizonyítékok elég durván kilógnak a hétköznapi keretekből, ezért megpróbált megértő lenni.
– Tudom, hogy a tudósok elméje arra van programozva, hogy megoldjanak minden rejtélyt, és ezért hajlamosak előhúzni a „targot a sisakból”. Lehet, hogy nem fogjuk megoldani ezt a rejtvényt, ezzel együtt tudunk majd élni, de ha meséket kezdünk terjeszteni, ripsz-ropsz eltűnnek a támogatóink és nincs több kutatás. Maximum Derbincs trágyát szállíthatunk az Idris rendszerbe. Remélem elég világosan fogalmaztam.
A kapitány ezzel lezártnak tekintette ezt a vonalat. Silvia megérintette a mobiGlas-át.
– Gondoltam, hogy valami hasonló reakció lesz. Remélem, amikor vége lesz ennek a kalandnak, ha hálásak nem is lesztek, de majd megértitek miért volt erre szükség.
A kapitány összevonta a szemöldökét, Greg kapcsolt először finomra hangolt pilóta érzékei jelezték neki, hogy a Sun Son mozog. Dühös és rémült pillantást lövellt a lány felé aztán felpattant és rohant a hídra a többiek pár másodperc lemaradással követték. Greg a pilóta székbe vetette magát és rácsapott a kezelőszervekre, de semmi reakció. Beütötte a kódját, semmi változás. Miután Odaért mindenki, átfutotta az adatokat is.
– Legalább annyi esze volt, hogy a Wombot leoldotta. Ötven másodperc az esemény horizontig.
– Neked teljesen elmentek otthonról, azonnal állítsd le, mert kidoblak a zsilipen! Tombolt a kapitány, esze ágába sem volt betenni a lábát abba az elfuserált féreglyukba. Megragadta a lány karját és oda lökte az egyik konzolhoz. Sivia felnyögött fájdalmában számított a kiabálásra, de a fizikai fájdalom megrémítette.
– Kapitány, magának is fontos a felfedezés, miért nem érti meg hogy ez szükséges?
A kapitány egy akkora pofont kevert le neki, hogy azt hitte leszakad az állkapcsa.
– ÁLL-ITSD LE! – ordította a kapitány.
– Már nem tudom. – zokogta Silvia. – Úgy programoztam, hogy az esemény horizontnál visszatér a vezérlés és beindul az ugróhajtómű.
A kapitány úgy nézett rá, mint egy féregre.
– Tizenöt másodperc, kössétek be magatokat! – szólt bele a dologba a pilóta. Silvia alig tudott a székéhez támolyogni.
Elérték az esemény horizontot, Greg tényleg visszakapta szeretett gépe kormányzását, és a féregjárat hajtómű is életre kelt. Image6
– Kapitány, belépünk. Három, kettő, egy…
A világ egy csővé szűkült, de nem a megszokott vizes hatású kék falak vették körül őket. Ez egy folyékony aranyszínű járat volt és nem volt állandó, mozgott változott.
– Olga a pajzsokat! – kiáltotta a Kapitány.
A fedélzeti mérnök kitört a bűvöletből, és rutinosan cselekedett. A monitorainak az egyikén még ott volt a Womb egyik kamerájának képe. Elindította a pajzsokat aztán a szemét a felvételre vonzotta valami mozgás. Greg és a kapitány a szeszélyes járatbeli navigációval küzdött. A Doki és Carlos most csak drukkoltak nekik, Silvia próbált magához térni és adatokat gyűjteni, de nem sok sikerrel.
Olga rájött, hogy mi történt Hawkal és velük. Az egyik alap információt a halott pilóta adta a másikat az a tény, hogy hozzáfért a Womb eddig rejtett adataihoz.
A Sun Son egy hatalmas könny alakú csarnokba jutott ahonnan legalább öt kijárat nyílt. A kapitány utasította Greget, hogy álljon körpályára. Össze kellett szedniük magukat mielőtt megkeresik a kijáratot. Abban már biztos volt, hogy ez nem egy egyszerű féregjárat és nem is lesz egyszerű kijutni belőle. Mindenesetre nem állta meg szó nélkül a fiatal csillagász árulását.
– Amint végeztünk ezzel a megbízatással, ki vagy rúgva és kiszállsz az első lakott bolygón. Gondoskodom róla, hogy csak egy másik galaxisban kapjál kutatói posztot hajón.
A kapitány nagyot fujtatott és profibb hangra váltott.
– Most koncentráljunk arra, hogy megéljük ezeket a dolgokat. Ki mit lát a műszereken?
Még Silvia is csak a fejét rázta, egyedül Olga jelezte, hogy nála van valami. Székével a többiek felé fordult és nyugodt hangon beszélni kezdett.
– Megnyugodhatsz, kapitány, kijutunk. Összeraktam a történetet és a kellő intézkedéseket is meghoztam, amint ezek realizálódnak a műszerek is felélednek és a járat sem lesz olyan kiismerhetetlen. Addig elmondom, mi a szitu: Ez a féregjárat is olyan volt, mint a többi, de a járat másik végén lévő rendszer napja szupernóvává változott, amikor a sugárzás elérte a járatot feltöltötte energiával, amikor elérte a táguló nap lökéshulláma nem omlott össze, mert a sugárzás feltöltötte és ellenállóbbá tette. Viszont kimozdult eredeti helyéről mivel az egyik vége még rögzítve volt kb. úgy viselkedhetett, mint egy fűszál a szélben a teteje jobban hajlott, mint az alja ahol nem érte a lökéshullám. A lényeg hogy egyszer csak visszacsatolódott önmagába, ennek a féregjáratnak jelenleg csak egy vége van felborult az egyensúlya és egy szupernóva ereje dolgozik benne. Nagyjából idáig fejtette meg a rejtélyt Hawk kapitány, amíg itt raboskodott rájött arra is, hogy a járat falán nem lehet kitörni valamint arra, hogy hogyan juthat ki innen, csak egy valamire nem jött rá, és ezért halt meg. Én is csak a szerencsének köszönhetem, hogy tudom a megoldást. Emlékeztek a rögzített adatok végén a zagyvaságra az a pár perces zagyvaság több mint őt hónapi anyag tömörített változata volt. Ha nem hagyom kint véletlenül az egyik kamera anyagát a képernyőn talán mi is itt rekedünk. Csak le kellett volna lassítanunk a lejátszást és tudtuk volna mi történt. Egyfajta groteszk időutazás se előre se hátra, csak felgyorsulva. A Doki járt a legközelebb a megfejtéshez valóban egy általunk eddig nem ismeret jelenség végzett Cyril Hawkal „Az idő vasfoga.” A kérdésre a válasz, hogy a Womb órája miért nem állítódott el, az hogy annak különleges pajzsa van, mivel meg kell védeni mindenféle sugárzástól, hogy a navigációnk pontos legyen. Bázis idő nélkül cseszhetnénk a pontos ugrásokat. A műszereink a magórától kapják a jelet, mind működik csak lassan, az itt uralkodó idő viszonyokhoz képest.
– A hajtóműnek, irányításnak és a pajzsnak, nem kell az órajel azért azok működtek, mint ha mi sem történt volna. – Fűzte hozzá a kapitány.
– Tehát az időtorzulást a nagy energiájú sugárzással átitatott kvantum anomália visszacsatolása gerjeszti, mint egy szupravezető tekercs az elektrokinetikus teret? – kérdezte a csalódott Silvia.
– Ez inkább már a te asztalod, ne tőlem kérdezd – felelte kimérten Olga.

Ebben az időben két óra kellett annak a pár másodperces parancsnak a lefutásához, ami kiterjesztette a magóra pajzsát, innen már ment minden „simán”.
A Csapat befejezte a térképezést. A veszélyes féregjáratot bójával megjelölték, vontatóra vették a Wombot és hazatértek. A kapitány nem feledkezett meg Silviának tett ígéretéről közel tíz évig nem kapott munkát, és utána is csak egy Banu hajón, ahol amúgy sem bíztak meg benne, hiszen ember volt. A Sun Son azóta is járja az űrt a legénység közösen síremléket állíttatott, amelyen ez állt:

 

Itt nyugszik
Cyril „Hawker” Hawk
Kapitány

Életét a keresésnek szentelte.
Legnagyobb felfedezését mégis halálában tette.

Ő volt az emberiség történelmének első időutazója.

Nyugodjék békében az idők végezetéig.

 

Vége

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.