Időkapszula #08 – 2232: Az első próba

Az Időkapszula nyolcadik része.


Artemis egy valóra vált álom volt. Mikor bejelentették egy űrhajó építését, hogy elérjék a legközelebbi potenciálisan lakható bolygót, a nyilvánosság őrjöngött. Az idegen világok és az első találkozás már nem csak a sci-fik privilégiuma volt, hanem gyötrő valósággá vált.

A hajóba sztázis fülkéket (ismertebb nevén ’csomagtartó’), terraformáló eszközöket és ellátmányt, valamint egy MI Magot vittek. Maximális kapacitás: ötezer.

Önkénteseket toboroztak.

Senki sem becsülte alá a kockázatot, ami hatalmas volt. A legújabb meghajtóval, normál tempóban, az Artemis-nek kétszáz évbe telik, mire eléri a célját. Sok minden történhet ezalatt. Ettől függetlenül milliónyian jelentkeztek. Bizottságok szűkítették le a listát; próbáltak egyensúlyozni a készségek, tehetségek és szakterületek között.

A következő egy kivonat az indulás alkalmából készült Szekér az Égig című hivatalos társkiadványból, amelyben repülési és személyes naplók, szemtanúk beszámolói és maga az indulás kaptak helyet.

IDŐBÉLYEG: Indítás = -0d14h38m13s

Artemis indításának estéjén, Lisa Danvers kapitány a híd Komm állomásának áramköreit ellenőrizte… harmadszorra.

Arthur Kenlo, mérnök, a kapitány székének karfáján ült. Már feladta, hogy rájöjjön, mit keres a nő.

Lisa-nak mindig akadtak gondjai a nagy hajókkal. Persze, repült már transzporttal, de ez más volt. Több ezer probléma adódhat, amihez cserébe több millió dolog társulhat. Dühítő volt, és valószínűleg azon is emésztette magát, minek vágott bele az egészbe.

„Biztos, hogy nem tudok segíteni, kapitány?- kérdezte egy arc nélküli hang, bezsongva ezzel tucatnyi rejtett hangszórót. Az MI volt az; mindig segítőkész.

„Nem, minden oké.”- mondta, amit Kenlo is ismétlően eldunnyogott az orra alatt, mivel nem először hallotta már ezt. Lisa semmi hibát nem talált, minden áramkör a helyén volt. Utálta a repülés előtti feszültséget. Mindegy mit tett, mindig rosszul érintette. Ezért hozott egy döntést, kivágott és kicserélt egy panelt. Kenlo felélénkült.

„Minden rendben?”

„Igen, azt hiszem. Hé, Janus?”

„Igen, kapitány?”- válaszolt a hang.

„Generálj egy újabb vészhelyzeti forgatókönyvet a sztázis fülkéknél!”

„Bármilyen specifikus paraméter?”

„Nem, használd a képzelőerőd!”

„Ez egy olyan fogalom, amihez külső megértésre van szükségem.”

„Csak ne gondolkodj a szokásos módon! Olyan kell, amire még nem gondoltunk.”

„Megpróbálom, kapitány.”

Azon az estén, Janus, az MI, megpróbált kitalálni valamit.

IDŐBÉLYEG: Indítás = -0d0h4m21s

A következő reggelen egy egész világ várt. Az önkéntesek egy Lebegő Platformon várakoztak. A mérnökök úgy érezték, könnyebb lesz így, hogy nem kell mindenki számára indító ülőhelyeket készíteni, ha nem muszáj. Így, az elmúlt hetekben, csoportokban vitték fel őket oda.

Ma van az Artemis indításának napja. Danvers-nek és csapatának az indítás után kapcsolódnia kell a Platformmal, hogy a civileket és bármilyen egyéb ellátmányt felvegyenek. A világ számos tájáról érkeztek Hírközlők, készen állva, hogy felvegyék a megfelelő pillanatot, minden lehetséges formátumban, ami valaha is képernyőre került.

Lisa már be volt kötve, az elmúlt napok idegeskedése és feszültsége minden pillanattal megszűnni érződött. A fő kivetítőre nézett, ami az elölnézetet mutatta. Most még csak egy lezárt cső az egész. Lisa azon gondolkodott, milyen lehet odakint, az égen túl. Azon az égen túl, amit úgy imádott, ami várta a visszaérkezését.

Danvers végigellenőrzött mindent. Alapos és profi volt, de nem jutott rajtuk túl elég gyorsan. A legénység bejelentkezett, minden zöld jelzést adott. A végső ellenőrzés a Repülés Irányításé. Náluk is rendben volt minden.

Eljött az idő.

A hajón kívüli kürtök megszólaltak. A nehéz fémkapuk hangos puffanással kinyíltak.

„Danvers kapitány, átvehetem az indítást?”- kérdezte Janus.

„Nem, menni fog,”

„Biztos, Kapitány?”

„Biztos.”

A kapuk megmozdultak.

„De kapitány, 0.002 ezred százalék az esélye, hogy valami baj-„

„Csak hadd lássam az eget! Mindenkit eljuttatok oda.”

IDŐBÉLYEG: Indítás = +9d5h12m57s

Janus átvette az irányítást, és egy hétig fog keringeni, miután a legénység és a civilek beléptek a sztázisba, hogy megbizonyosodjon, minden rendben van. Próbát indított, mi történne a hajóval, ha elkezdik az utazást. Ha bármi probléma adódna, a Repülés Irányítás megállítaná a küldetést, sőt még vissza is fordítanák az Artemis-t, ha szükséges.

A Repülés Irányítás befejezte az utolsó ellenőrzést is. Minden jónak tűnt. Justin Cobb, a küldetés vezetője végignézett a rengeteg technikuson, tudóson és elemzőn.

„Mindenki jól van?”

Mindenki bólintott.

„Ez az utolsó lehetőség. Ha valaki egy kicsit is tétovázik, vagy aggódik valami miatt, – nem érdekel, hogy fog hangzani vagy mit szólnak hozzá odafent – most mondják!

Csend. Cobb várt néhány másodpercet, aztán bólintott, hogy felvehetik a kapcsolatot az Artemis-el.

„Szép napot!”

„Hogy vagy, Janus?”

„Szimulációkat futtatok épp. Vészhelyzeti forgatókönyveket. Például: random energia fluktuáció, idegen testtel való ütközés, behatározatlan elemekkel, gázokkal való találkozás, ellenséges organizmusokkal való kapcsolat, stb.”

„Bármilyen következtetés?”

„Azt hiszem, kielégítő a helyzet.”

Cobb a legközelebbi technikus felé nézett kissé zavarodottan. „Maga szerint?”

„Szerintem, rendben leszünk, Mr. Cobb.”

Huszonkét perccel később, az Artemis meghajtói beindultak teljes fokozaton a tervezett hetven percre. Elhagyta a Naprendszerünk szélét, hogy aztán az űr kietlen tengerében belevesszen a halk sötétségbe, ami körülvesz minket.

És mi csak várunk, álmodozunk arról, hogy ők mit találnak, reménykedünk, hogy egy nap talán hallunk azokról a bátor férfiakról és nőkről, akik meglovagolták az Artemis hátán a csillagokat, és talán az Egyesült Föld első Nagyköveteiként térnek vissza.

Eredeti cikk az RSI oldalán
Megjelenés 2012.09.17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.