0025 Új Egyesült Hírközlő #06

A Hírközlő újabb cikket hozott le, Egy apa bűnei címmel, amiben megismerkedhettek Victor Heller és Len Weeng Állampolgárság felé tartó rögös, vagy épp könnyű útjával.


Új Egyesült Hírközlő

 

>> 

 

Egy apa bűnei

 

Írta. Illeana Moreno

Szerkesztő

 

Az élet egy fárasztó csata Victor Heller számára. A Tyrol-rendszer egy kis településén született, szülei mindketten a hírhedt Sikító Ghalson banda tagjai voltak. Gyerekként, annyit látott csak, hogy az univerzum tele van káosszal és erőszakkal.

Az ellenkezője igaz Len Weeng esetében. Kiváltságok közé és biztonságos helyre született, szülei nagy tősgyökeres Állampolgárok és vállalkozók voltak.

Ezen két 17 éves fiatalban van egy közös. Mindketten útban vannak az Állampolgárság felé, de mindkettőnek nagyon különböző tapasztalatai lesznek.

A jelenlegi törvény kiköti, hogy minden Állampolgárság felvételi kérvényt külön megvizsgálnak, függetlenül attól, hogy a kérvényező éppen jótékonykodik e. Habár a különbség a két fiatalember között a rendszer hibáira fog rávilágítani, mert mind tudjuk az igazságot:

A származás a lényeg.

Victor érzi ezt. Szüleit hatvan rendbeli kalózkodással, lopással, erőszakos bűncselekményekkel és rablással vádolták. Nem igazán bízik abban, hogy megkapja az Állampolgárságot.

„Értem én; én is gyanakvó lennék.” – mondta Victor egy kis kávézóban az egyetemen. „Mikor eldöntöttem, hogy ezt akarom, tudtam, hogy áldozatokat kell hoznom.”

Az áldozat teszi a folyamatot könnyebbé. Victor minden kapcsolatot megszakított a szüleivel és egy oktatási programban vesz részt. Három műszakban dolgozik, hogy fizetni tudja lakása fenntartási költségeit. Mikor nem dolgozik, tanul vagy önkénteskedik. Évekig próbált mindent elkerülni, ami hátráltatná a helyzetét.

De ennyi lehet, hogy nem elég. Marjorie Lowe, az Egyesült Civil Jogok Szervezetének lobbistája.

„Ez rosszabb, mint hinnék. A kormány egyfolytában önkényesen akadályt állít, és szándékosan kétértelműen fogalmaz, azért hogy lehetőséget adjon magának, hogy elutasítson egy kérelmet.” Lowe úgy gondolja, van valami a háttérben. „Ez a módszer egy alig leplezett törekvés, hogy lent tartsák a függetlenül gondolkodó Állampolgárok számát.”

Lowe szerint van egy vezető réteg, ami alacsonyan szeretné tartani a polgárok számát, azért hogy kevesebb szenátort tudjanak választani, aki részt tud venni a birodalom irányításában.

„Ha több ember szavaz, több esély van arra, hogy a jelenlegi hatalmat átveszi egy sokkal függetlenebbül gondolkodó törekvés. Idővel ezek a kívülállók a reformok irányába fordítanák az egyensúlyt.”

Len Weeng útja az állampolgárság felé sima lesz. Mikor a Croshaw-i otthonában találkoztunk, egy jó benyomást keltő, rendes, udvarias fiatalembernek tűnt, de hasonlítsák össze, ha akarják, az ő felkészülését az Állampolgári meghallgatásra.

„Tanulok kicsit. Belekezdtem egy előkészítőbe néhány hete és elmondták, hogy hogyan fog zajlani az egész, és hogy milyen kérdésekre számítsak.”

Len is vállal önkéntes munkát egy menedéken, de csak havonta egyszer. Megkérdeztem, hogy szerinte elég e ez az Állampolgárság megszerzéséhez.

„Nem tudom” – mondta mosollyal az arcán. „Azt hiszem.”

Len családjának mindkét ága legalább száz évre tekint vissza. Az ítélő bizottságnak ezt nem kéne figyelembe vennie.

Hogy teljes legyen a kép, próbáltam megkeresni a UEE Állampolgárságot kiadó felügyelő bizottságát, de hárították kérésemet, majd hallgattak. Ezután találtam egy nyilvános ügyvédet, aki jártas a folyamatban és névtelenül hajlandó volt beszélni róla.

„Nem mondanám, hogy ha valaki jó családból jön, az garantálja az Állampolgárságot. Láttam már helyzeteket, ahol nem segített. Csak figyelembe vették, és talán jobban átsiklanak a kevésbé elfogadható… tulajdonságokon.”

A Victor útjában álló akadályokon túl, most úgy tűnik, a sors egy újabbat görgetett. A jelfogókból az a hír jött két hete, hogy Victor édesanyját Arina Heller-t egy rajtaütés során megölték, ami a szülei bűneit újra felhozza a közgondolkodásban. Victor megpróbál optimista maradni.

„Megteszek minden tőlem telhetőt. Ha nem sikerül, nem adom fel. Meghajtom a fejem, dolgozom tovább és megpróbálom újra.”

 

Eredeti cikk az RSI oldalán
Megjelenés: 2013.04.16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.