0032 Új Egyesült Hírközlő #08

Eljött az Ellis XI pusztulásának az ideje. A tudományos világ hatalmas lázban égett az esemény alatt, és ezt követően most a bányászok és versenyzők vethetik ki a hálójukat a maradékok fölött.


Új Egyesült Hírközlő

 

>> 

 

EGY BOLYGÓ HALÁLA

írta: Martin Betemit

Szerkesztő

 

Vannak pillanatok, amik emlékeztetnek bennünket, hogy milyen rendkívüli úton jutottunk el a csillagokig. A szörnyű baklövések ellenére, amiket elkövettünk, érdemes megünnepelni az elért eredményeket és az elképesztő eseményeket, amiknek tanúi lehettünk.

Évekig, a tudós társadalom meg volt babonázva attól, ami olyan volt, mint egy kozmikus balett, mikor az Ellis XI kis holdjába aszteroida ütközött, és lassú, de biztos becsapódását jelentették a felszínbe. Sok tudós már korán belekezdett lelkes, de nem túl gyümölcsöző, ötletelésébe, hogy hogyan lehetne elhárítani egy aszteroidát, vagy később visszaállítani a holdat a pályájára. De végül, mivel a bolygó nem lett túl értékesnek kikiáltva és a tervek túlzottan költségesek voltak, beismerték, hogy nem tudnak mit tenni.

Onnantól kezdve a tudós társadalom kétfelé oszlott: egyik fele nézi és tanulmányozza a hold és bolygójának lassú halálát, mint mikor egy gyerek a Karácsonyt várja, míg a másik fele számítások ezreit végzi, hogy a lehetséges hatásokat kikalkulálják – és hogy csökkentsék a járulékos veszteségeket. Azóta, folyamatos viharok dúlnak a UEE majdnem összes hivatalában.

A vihar közepén Clay Harren Szenátor kijelölte önmagát a kormány zászlóvivőjének, a vezetéssel együttműködve, hogy a megfelelő biztonsági protokollokat elkezdjék, és megvédjék az Ellis többi bolygójának bennszülött lakóit a várható törmelékektől; valamint beruházott a bányászatba és kutatási egyességeket is kötött, hogy próbálja a takarítás költségeit csökkenteni.

A terveket életbe léptették. A szerződéseket aláírták. Még Xi’An tudós társaságok is megjelentek, hogy figyelemmel kísérjék a kibontakozó eseményeket. Már csak a várakozás maradt. És az univerzum várt is.

Végül megtörtént. 6.6.2943:03:11-kor a hold belecsapódott az Ellis XI-be. Az égitestek csendes szétrobbanása leírhatatlan volt. A bizonyos közelségig engedett média által kiküldött képek, csak újabb szimulációknak tűntek, pont olyanoknak, mint amik csaknem 2 éve járták a Spektrumot. Beletellett néhány pillanatba felfogni, hogy ez a valóság, hogy ez a kozmikus méretű pusztulás valóban bekövetkezik.

A hold, az Ellis XI egyenlítője feletti, 16 fokban csapódott be. Néhány elemző szerint több, mint tíz milliárd megatonnányi energia szabadult fel az ütközés során – csaknem százszorosa a Chicxulub-aszteroida erejének, ami a történelem előtti időkben a Földbe csapódott. Az ütközés kimozdította a százalék töredékével az Ellis XI-et a pályájáról, míg a hatalmas tektonikus rengések elkezdték szétszaggatni a bolygót. A bolygó legvégső jelenete egy új aszteroida öv keletkezése lenne, ami mint egy sírfelirat mutatná végső bukását.

Az ütközés után a hadsereg tudományos csoportokat kezdett el a pusztulás helyszíne felé szállítani. Szerencsére az Ellis X, a bolygó legközelebbi szomszédja, a rendszer másik oldalán volt és az Ellis XII pályája sokkal távolabb van, így ezekre semmilyen kockázattal nincs az ütközés.

Míg a tudósok egy bolygó belsejét tanulmányozhatják, amire még nem volt precedens, mit jelent ez a UEE maradékának? Senki sem kívánhatna többet, ha egy haldokló bolygót szeretne tanulmányozni. Miután az Ellis XI nem volt lakott bolygó, nem kell senkit sem elhelyezni máshol. A bányászat és tudományos kutatómunka számára nem volt túl érdekes bolygó az Ellis XI. Legfeljebb pár hónapnyi időre figyelmeztetést kell kitenni az arra utazóknak, a Kalendáriumba bele kell írni és a Galaktikus Útmutatóban át kell javítani a bolygót egy aszteroida övre.

Bár ez nem teljesen igaz. A bányászat és tudományos társaságokon kívül az Ellis XI nagy lehetőségeket ad más szervezeteknek, mint a: Murray Cup Racing League. Az MCRL az Ellis-rendszeren állította fel főhadiszállását és módosított a szabályain, hogy megfeleljenek az új pályára vonatkozóan is.

Szóval, a pillanat elszállt. A hónapokig tartó tervezgetések és a várakozás után a katasztrófa helyszíne hirtelen a bányászat és tudomány éléskamrájává vált.

Igen, az emberiség megláthatta, hogy milyen, amikor egy bolygó elpusztul. Ez már önmagában is említésre méltó, de hogy olyan helyzetben voltunk, hogy tanultunk is belőle, az ezen vélemény megfogalmazója szerint, sokkal nagyobb érdem.

 

…ÁTIRAT VÉGE

Eredeti cikk az RSI oldalán
Megjelenés 2013.06.11.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.