Az Esperia Prowler

Tevarin szolgálat

A Prowler csapatszállító különleges hajó abból a tekintetből, hogy kettős eredettörténete van. Az első, az eredeti, több évszázaddal ezelőtti, tevarinok által gyártott hajó, a másik pedig a ma is ismert, Esperia által életre hívott másolat.

Az eredeti hajót a tevarinok széles körben alkalmazták az emberekkel vívott mindkét háborúban, ennek során ez az egyedi megjelenésű hajó a csendes repülésével és a kivételes harci képességeivel kivívta az ellene harcoló emberek haragját, de a tiszteletét is.

Az első érintkezésre 2541-ben az Idris rendszerben került sor, miközben tevarin különleges egységeket szálíltottak a katonai létesítményeik biztosítására és a hírekbe be is került egy kép, amin a jellegzetes sziluettekkel rendelkező hajók borítják be az égboltot.

A háború alatt két változattal lehetett találkozni, az első, a Prowler-A nem rendelkezett a tetején lévő löveggel, ami miatt vakfolt alakult ki és lehetővé tette a hajó viszonylag veszélytelen ártalmatlanítását, azonban a háború második évére elkezdték felszerelni a hajókat egy felső toronnyal, az lett a Prowler B és a változás számos emberi pilóta vesztét okozta.

És bár sokan nem tudnak erről, de ekkor került sor a Prowlerek első emberi használatára is, nem pedig az Esperia verziók megjelenésekor, hiszen a flotta több ilyen hajót is megszerezett és használt fel az ellenséges vonalak mögötti küldetésekhez. Ezeket a hajókat nem nagyon kellett megváltoztatni, emberivé szabni, és sok esetben a birodalomhoz hű tevarinok irányították azokat.

Az emberi kormány ebben az időben nem mutatott komoly érdeklődést, hogy begyűjtse, vagy tanulmányozza a tevarin technológiát, ezért a legtöbb elfoglalt tevarin hajót bezúzták, vagy a háború utolsó napjaiban megsemmisítették. Ez azért is haladt gyorsan, mert a tevarin hajók gyártása során értékes és ritka fémeket használtak. Azonban a pusztítás nem volt teljes, számos Prowler megúszta, magánkezekbe került és egészen a 28. század elejéig gyakran feltűntek, azonban ekkor végleg kezdtel elhasználódni, cserealkatrészek pedig nem voltak.

Egyetlen példa ismert, amikor a Birodalmi Levéltári és Irattári Igazgatóság megtartott, szétszerelt és darabokban tárolt egy Prowler B-t, azonban az épület összeomlásakor a hajó szárnyai megsemmisültek. A törzse közel két évszázadon keresztül érintetlen maradt. A hajó fennmaradó részét végül felújították és a Daytoni Repülési Múzeum Tevarin Háborúnak szentelt szárnyában állították ki. A hajón még látható a sietősen felfestett birodalmi logó, és a hajó szerepet játszott a későbbi, embereknek szánt Esperia modellek elkészítésében.

A modern Prowler fejlesztése

A Prowler számára a második felvonás 2941-ben kezdődött, amikor a birodalmi kutatók az újonnan felfedezett Kabal-rendszerben egy a 25. században, még a tevarin-emberi háború előtt elhagyott tevarin településre bukkantak. Arról folynak a viták, hogy a rendszer miért szakadt el a Tevarin birodalom többi részétől, de akárhogy is történt, a felfedezés nagyon szerencsés volt az Esperia számára, ami ebben az időben korlátozott számban gyártott Vanduul hajókat katonai (kiképzési) és polgári felhasználásra. A birodalom a fennálló kapcsolatok miatt ragaszkodott ahhoz, hogy az Esperia is küldjön szakértőket a Kabal-rendszerbe az elveszettnek hitt tevarin technológiák tanulmányozására.

A vizsgálati eredmények nagy része a mai napig titkos és ebben benne vannak az Esperia részvételének adatai is, de amit tudni lehet, az az, hogy a csapat talált kilenc szakasznyi, teljesen felszerelt Prowler-A-t, hermetikusan elzárva egy bunkerben. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a hajók legalább öt évszázada nem repültek, valamint nem csak hátrahagyták azokat, hanem szakszerűen gondoskodtak a hosszútávú tárolásukról. Máshol találtak olyan modelleket is, amelyeket nem készítettek elő a tárolásra és ez meg is látszott rajtuk. Az Esperia szerette volna tanulmányozni az utóbbi hajókat is, de végül az első csoportra osztották be őket, ahol az űrhajók hosszú távú tárolását is vizsgálniuk kellett.

A vizsgálat során két hajót teljesen szétszedtek, leszkenneltek, az alkatrészeket megvizsgálták, továbbá egy hajót feltöltöttek üzemanyaggal és ezzel a csoporthoz beosztott tesztpilóta 45 perces próbarepülést hajtott végre, légkörben. Ez megerősítette azt a sejtést, hogy a járművek teljesen működőképesek maradtak az elmúlt évszázadokban. A projekt helyszíni szakasza 18 hónapig tartott, majd a szakértőket hazarendelték, az Esperia Kutarami bázisára pedig hat Prowlert szállítottak.

A begyűjtött hajók tanulmányozása után a vezetőség meghozta a döntést, hogy elkészítik az emberi kezelőfelületekkel ellátott, felújított változatot, modern komponensekkel. A birodalom számára egy bemutatót tartottak, hogy miért lenne érdemes a hajót a polgári vásárlók számára elérhetővé tenni, de a háttérben egy másik tervük is volt. Tudomásuk volt arról, hogy az Aegis Dynamics által fejlesztett Redeemer nem készül el időben és azzal a szándékkal, hogy a hadsereg beszállítójává válhassanak, rengeteg pénzt fordítottak a Prowler fejlesztésére. Legnagyobb meglepetésükre a kormány szinte azonnal jóváhagyta a kérésüket és feloldotta a Prowlerekkel kapcsolatos titkosításokat.

Az egyik első probléma, amivel szembesültek, az a beszerzett hajók verziója volt, mivel azok a korai, háború előtti modellek voltak és hiányzott róluk a felső torony. A szakértők ezért behatóan tanulmányozták a Daytonban tárolt, Prowler-B típusú hajót, a torony kialakítástát, hogy a saját modelljükön felhasználhassák és a szerkezetbe illeszthessék azt. A mérnökök számára a pilótafülke újraalkotása is problémába ütközött és több hónapig tartott, mire tökéletesítették a Tevarin technológiákat, amelyek a hajó elülső szerkezetében voltak megtalálhatóak. A történészek és a gyűjtők segítségével végül sikerült a hajó minden alrendszerét és alkatrészét a mai technológiával újraalkotni, vagy helyettesíteni azokat. A számítógépes rendszerek teljes átdolgozásra kerültek, mivel a Tevarin szoftverek nagy része tönkrement az idők során, ami megmaradt, az pedig nem volt kompatibilis a mai rendszerekkel.

Az új Prowlert 2946-ban mutatták be a nagyközönségnek, az éves Intergalactic Aerospace Expon, ahol a szokatlan szárnyforma ugyanolyan váratlan hatást ért el, mint annak idején az Idris IV egén. Bár a hajó elkészült, a cég azon terve, hogy a hadsereg beszállítója legyen, nem hozott teljes sikert, a flotta csak korlátozott számú járművet vásárolt különleges küldetésekre és a hajó tanulmányozására. A civil szektor azonban máskép reagált, azonnal felkapta a Prowlert, és nem csak a történészek, vagy a gyűjtők, hanem a zsoldosok is meglátták benne a lehetőséget. Így történt, hogy a Prowler, több nemzedékkel a háború után lemosta magáról az ellenséges hajó képét és valószínűtlen új életett kezdett.