AEGIS IDRIS
A HAJÓ FEJLESZTÉSE
Az eredeti meghatározás, hogy az Idrisnek minek is kell lennie az, még a 2454-es évben határozta meg a Fegyverfejlesztési Iroda. A fregatt egy jövőbe mutató terv része volt, aminél elképzelték, hogy hogyan is kell kinéznie a Föld haderejének az akkor javában zajló Tevarin háború során. Ezek a tervek egy olyan birodalmat vázoltak fel, ami fenntartja a békét a jelentősen megnövekedett határai mentén, ami egyrészt a Tevarin világok meghódításának, másrészt a kolonizációnak volt köszönhető. A tulajdonságok kiírásánál egy korvett-osztályú, 85 méter hosszú hadihajó szerepelt, amely hangárt biztosít egy vadászpárnak. A tervben szereplő korvettek olcsóbban és nagyobb számban készülhettek volna el, mint az akkor szolgálatban lévő elsődleges hadihajók és gyorsan be lehetett volna vetni őket, hogy megkezdjék a a járőrözést a virágzó birodalomban. A megbízást – mind a tervezést, mind a gyártást tekintve – az Aegis Dynamics kapta, de számos alkatrész és kiegészítő tekintetében kisebb, mára már megszűnt cégeket bíztak meg.
A külső szemlélő számára az ezt követő három évnyi fejlesztés tipikus bürokratikus zűrzavart hozott. A névadó Idris, amely 2459-ben kezdte meg a próbarepüléseit az űrben, végül teljesen különbözött attól, amit az eredeti tervekben meghatároztak. A kész hajó egy hatalmas, fregatt osztályú hadihajó lett, többszöröse az eredeti elképzelésnek, a gerincét egy sínágyú képezte, valamint egy teljes repülőfedélzettel rendelkezett, amely egy egész vadász-, vagy bombázórajt tudott szállítani. Valójában azonban az Idris osztálynövekedése korvettről fregattra teljesen ésszerű döntés volt, mivel az eredeti elképzeléseket többször is felülvizsgálták a háború után, amikor már kezdett kirajzolódni a birodalom tényleges, új világa. Az új irányvonalnak behódoló, Messer-rendszerhez húzó tervezők gyorsan felismerték, hogy ez a projekt egy fontos eszköz a hatalmuk megszilárdítására, ezért gondosan együttműködtek az Aegis Dynamics embereivel és az alvállalkozókkal is – például az első sínágyút gyártó Aim-Kruggal), hogy az alkotásukkal meghatározzák a modern hadihajók alapját. Az osztálynövekedés fregattra egy ritkán látott döntés eredménye, amely azonban most minden résztvevő érdekét szolgálta. A projekt fontosságát kiemelve az első hajót az akkor még friss, Idris IV-en aratott győzelem után nevezték el, amelyet már ekkor az új birodalom alapításával hoztak összefüggésbe.
Az első fregattot 2551-ben avatták fel az Aegis újonnan épített gyárkomplexumában, az Idris-rendszerben. A hajó kifutásánál ott volt az uralkodó, Ivar Messer is és itt mondta el a híres beszédét, amely már utalt arra, hogy a közbiztonság nevében át kell vennie a birodalom fokozott ellenőrzését. Az Aegis gyárában hat dokk volt, amelyekben egész nap folyt a munka a készülő hajókon. Az első hat hajó 2552-re el is készült, majd megkezdődtek a próbarepülések és még abban az évben megindultak a járőrfeladataik végrehajtására. A hajókat birtokba vevő tengerészek hamar felismerték, hogy ezek a hajók még fontos szerephez fognak jutni a jövőben.
A következő évben jelentős késéseket generált az, hogy a hajók eredeti elrendezésével gondok adódtak, azok különösen ki voltak téve a tűzeseteknek. A tűzoltó felszerelések és a személyzet hibás elhelyezése, valamint a fedélzeti tűzgátló berendezések korlátozott száma jelentős tüzekhez vezetett, amelyek összesen tizenhét tengerész halálát okozták. A gyártás 18 hónapra állt le, ameddig a teljes felülvizsgálattal és áttervezéssel végeztek, majd 2555-ben sor került a második verziós próbarepülésekre. A kezdeti problémákat kijavítva innentől már a terveknek megfelelően folytatódott az Idrisek gyártása és hamarosan a birodalom megszokott látképévé váltak.
Az átlagos Idris-osztályú fregattok 2560 és 2800 között futottak ki a dokkokból, 30 éves élettartammal, de a napjainkban ez az élettartam közel a duplája lett, köszönhetően a technikai fejlődésnek és egy speciális javítási folyamatnak, aminek során a hajót évtizedenként egyszer szinte teljesen újjáépítik. Az Aegis idő közben tovább növelte a gyárának kapacitását, hogy ki tudja elégíteni mind a katonai, mind a civil vásárlókör igényeit. Az eredeti UEEN Idris 2587 augusztusában hajózott ki, 43 küldetésen vett részt és 9 ütközetben vett részt. Ma ez az egyetlen megmaradt Idris I, amelyet a MacArthuri szárazdokkban helyeztek el és úgy tekintenek rá, mint egy potenciális kiállítási tárgyra, ami kiemeli a katonaság szerepét a Messer érában.
CIVIL VERZIÓ
A gyártás első kétszáz évében az Idriseket leselejtezéskor kivétel nélkül szétszerelték. Erre az akkori törvények kötelezték is őket és a hajó bontását végzőknek megtiltották a rendszerek kiszerelését és újrafelhasználását. Ez az újonnan gyártott fregattoknál már megváltozott, ezeknél a hulladék kb. 35%-át újrahasznosítják. Ez a 2801-ben elfogadott Többlet Törvény következménye, ami lehetővé teszi, hogy a megfelelően működőképes, azonban demilitarizált harci eszközökre, így például a rombolókra is licitáljanak civilek. Az Idrisek esetében ez a sínágyú leszerelését jelentette, valamint a katonai célzószoftvereket is eltávolították. A törvényt elsősorban azért fogadták el, hogy a civilek jobb szállítóhajókhoz juthassanak, de az újabb hadihajók jobb fogadtatását is várták tőle. Két évtizeddel később azonban megnőtt az igény a nagyobb méretű, harci hajókra ezért az Aegis jelentős bővítéseket végzett a bányavállalatainál, hogy a kiesett alapanyagkészletet pótolni tudja. De közben a törvényeket is tovább lazították annak tekintetében, hogy kiknek, milyen felszereléseket lehet eladni, így a katonai szervezetek után lassan sok minden elérhető vált a vállalatok, majd végül a magánszemélyek számára is.
2875-re a civil forgalomba hozható Idrisek iránti kereslet növekedése, valamint a katonai változatok élettartamának megnövekedése azt eredményezte, hogy nem volt elég hajó a piacon, ennek eredménye lett az első Idris Peackeeper, vagyis az Idris P, amely formailag teljesen megegyezett a katonai verzióval, ami innentől az Idri M, vagyis Military nevet viseli. Kizárólag a fő sínágyú hiányzik róla, azonban ez bizonyos piacokon könnyen beszerezhető és felszerelhető. Így a civil szervezetek számára először nyílt meg az út, hogy nem a flotta által leszerelt hajókat vásárolhattak, hanem közvetlenül az Aegistől, a gyárból frissen kifutott hajókat, amely a gyártás megnégyszereződéséhez vezetett.
CIVIL PÉLDÁK
A következőkben pár példát mutatunk a civil felhasználású Idris-osztályú hajókra. Mivel az Idrisek már több, mint egy évszázada elérhetőek a civil szervezetek számára is, ezért ez a lista nem teljes:
– A BX214, BX215 és BX218 három Idris-osztályú fregatt volt, amit gyűjtés-segítségével vásároltak segélyszervezetek, hogy a 2812-es Corel-rendszer béli katasztrófánál segítsenek. A váratlan napkitörések következtében a rendszerben 18 hónapnyi termés veszett oda, ami komoly feladatot rótt a segélyszervezetekre, hogy ételt és egyéb orvosi eszközöket szállítsanak. A három Idris repülőfedélzetét átalakították raktárakká és a hajók életük során először páncélozott szállítójárművekként vettek részt egy nagy flottában, ami hasonlóan átalakított járművekből állt.
– Az Anax egy korai Idris modell volt, amit állítólag egy civil történelmi roncsmentő csapat vett meg. Az Anaxot ultramodern szenzorokkal szerelték fel és a hajónak tulajdonítanak több, komoly roncsfelfedezést, valamint egy meglepetést is, egy kényszerleszállást végrehajtott utasszállítót találtak, amelyről korábban azt hitték, hogy megsemmisült. 2915-ben újságírók hivatalos megkeresést nyújtottak be, amelyben híres hajókról kértek információkat, ennek során derült ki, hogy az Anax expedíciói mögött komoly birodalmi támogatás volt, de ennek az oka titkosítva maradt.
– A Helne’s Canard egy célirányosan épített Idris-P volt, amelyet a fegyvermágnás, Jaer Frosythe rendelt meg. Az utolsó éveire Forsythe teljesen paranoiás lett és próbált elkerülni minden emberi érintkezést. Röviddel a 75. születésnapját követően eladta minden felszíni vagyonát és komoly összeget fektetett be, hogy egy Idrist átalakítsanak az ő páncélozott luxusotthonává. A hajó legénységének adatai, valamint a jelenlegi pozíciója nem ismert.
– A Home Force One egy Idris-osztályú hajó volt, amely az úgynevezett Lamiai Szabad Köztársasághoz, egy szélsőséges politikai csoporthoz tartozott, amely a Goss-rendszer egy hatalmas aszteroidájának tulajdonjogát követelte. A csoport a Home Force One-t a zászlóshajójának tekintette, azonban ez egy leselejtezett katonai verzió volt és nem is fegyverezték fel újra, így főleg médiamutatványoknál használták fel az ügyük előremozdítása érdekében. A csoport végül a hajó vásárlását követő évben csődbe is ment, a tagjait őrizetbe vették és az Advocacy teljesen felszámolta azt.