Pyro – Novella

Pyro rendszer Roncsállomás.

A Kráter kartell megalapítója és teljhatalmú vezére, Dermesztő Dewi két páncélos testőrrel és alvezérével törte át magát Roncsbázis zsúfolt folyosóin. Nem volt jó kedve, utálta a tömeget és utált késni. Ez a találkozó ráadásul fontos volt. Ha összejön a terve, megnyílik az út egy következő szintre és belátható időn belül megszabadulhat ettől az átkozott szereptől.
Végre elérték a megbeszélés helyszínét. A Gangesz völgye egy exkluzív bordély volt, ide jöttek, mind a két fél ismerte, sőt látogatta az intézményt, amely híres volt diszkréciójáról és egzotikus kínálatáról. A tárgyaló felek ugyan tisztelték egymást és nem állt érdekükben háborúzni, de nem kedvelték egymást különösebben. Dermesztő az UEE üzleti köreiből volt kénytelen távozni sietve, mert rajtakapták némi csaláson, sikkasztáson és bennfentes kereskedelmen. Nem vállalta a büntetést, inkább a kimenekített vagyonának egy részéből megalapította a Kráter Kartellt. Emberei inkább alkalmazottak voltak, mint bajtársak; csak akkor alkalmaztak erőszakot, amikor feltétlenül szükség volt rá.
Tárgyaló partnere viszont úgymond alulról érkezett. Miután kidobták a flottától fegyelmi problémák miatt, elkötött egy civil szállító hajót és meglépett a Pyro rendszerbe. Tulajdonképpen nulláról küzdötte fel magát nem kevés áldozat árán. Az áldozatokat nem ő hozta, hanem másokból csinálta. Gátlástalanul fosztogatott, erőszakolt és gyilkolt, de embereihez lojális volt és tisztességesen osztozott a zsákmányon. A két „szervezet” körülbelül egyenlő erőt képviselt és szép jövedelmet termelt, de ezen a szinten megrekedtek. Dermesztő testőre után lépett be a szolid és szűk bejáraton, a Xi’An származású madame, Ni Guing kecses meghajlással fogadta az illusztris vendéget.

– Márr várrrnak téééggedd nagy urrram.
Majd előre tipegett a szalon felé, ahol már ott volt Ficsúr Frenki, két gorillája valamint vörhenyes képű alvezére, Nyúzó.
Dermesztő nem késett el, de pozitívan akarta kezdeni a tárgyalást, ezért szabadkozva tárta szét karjait.
– Bocsáss meg kedves barátom, hogy megvárattalak.
– Nem várattál meg, pontos voltál, mint mindig, ez az egyik legjobb tulajdonságod – válaszolta jóindulatúan Frenki.
Miután mindenki megkapta az italát és lefutották a kötelező köröket, Frenki rátért a tárgyra:
– Bár mindig szívesen jövök ide, kérlek, áruld el, most miért vagyunk itt?
– Megvizsgáltam a kartelem teljesítményét. Az elmúlt fél évben stagnáltunk, nincs növekedés, és amennyire látom nálatok is ez a helyzet.
Frenki felvonta szemöldökét, de intett Dewinek, hogy folytassa.
– Én az okát is tudom, a jelenlegi struktúránkkal nem lehet nagyobb területet lefogni. Ahhoz, hogy az optimális terjeszkedést tudjuk produkálni, léptéket kell váltani. Azaz a két-háromszáz főről két-háromezer főre kell emelni a létszámokat.
– Az rengeteg pénz és felszerelés barátom – szúrta közbe Frenki.
– Nos, ezért vagyunk itt – mondta Dewi. – Egy olyan bulit tudok, ami biztosítja az anyagi hátteret a lépték ugrásához.
Frenki a nyakában lógó medállal játszadozott:
– A nagy pénz nagy kockázat. Ha csak nagyobb tűzerő kéne, bevonnál zsoldosokat, tehát mi a szerepem?
– A buli a te felségterületeden van – válaszolta nyíltan Dewi.
– Ha nálam lenne ilyen meló, tudnék róla. – szögezte le Frenki.
– Nem feltétlenül, mert ekkora léptékű bulira nem is terjed ki az embereid figyelme, én is csak mostanában kezdtem érdeklődni ilyenek után.
– Az, hogy itt vagy és előadod a terved, azt jelenti, hogy szerinted meg is tudjuk csinálni – következtetett helyesen Ficsúr Frenki.
– Igen így van, de a tervemben vannak még lyukak, amiket te segíthetnél betömködni. Leleményesebb vagy, mint mi.
– Hmm. – Vágta zsebre a bókot Frenki. – Aztán feltette az egymillió kredites kérdést.
– Az osztozkodás?
– Ha egyenlő erőforrásokat biztosítasz, egyenlően osztozunk. Én megszereztem az információt, te biztosítod a helyismeretet. Ha beszálltok a tervezésbe is fifti-fifti leszünk – Dewi nem csak mondta így is gondolta.
Olyan zsíros zsákmányról volt szó, aminek a fele is horribilis nyereségnek számított. Frenki előrehajolt, és intett alvezérének, aki késedelem nélkül fülébe súgta véleményét. Frenki újra hátradőlt a kényelmes kanapén és elmélkedett egy percig.
– Mi a zsákmány? – kérdezte.
Dermesztő már várta a kérdést.
Jobb kezével Burtan¹ bőrdzsekije belső zsebébe nyúlt és előhúzott egy hálózatoktól elszigetelt táblagépet. Bekapcsolta, beírt egy igen cifra kódot, majd előhívott néhány képet és adatot a képernyőre.
– Egyelőre csak neked szól az információ – azzal tárgyalópartnere felé nyújtotta a gépet.
Frenki ismét előre hajolt, kézbe vette a vékony adathordozót, és rápillantott a kijelzőre. Kis híján elejtette az eszközt, de döbbenete csak egy két másodpercig tartott, aztán gyorsan tanulmányozni kezdte az adathalmazt. Dewi örömmel konstatálta, hogy a zsákmány felkeltette partnere érdeklődését. Türelmesen iszogatva várta, hogy Frenki végezzen, közben érezte csinos helyettese, fel-le simogatja csizmája orrával a vádliját.
Mivel a nő vette rá Dewit erre az akcióra, ha sikerül megegyeznie Ficsúrral, akkor nem csak az üzlet lesz „nyélbe ütve” ma este. Frenkinek gyöngyözött a homloka; úgy pörögtek a gondolatai, mint a vajas kenyérre kötözött macska, vagyis így még soha életében. Az a meteor verte kráterarcú Kadulg kurafi Dewi összehozta az évszázad akcióját.
– Ezt jól át kell még beszélni, be kell szerezni néhány fontos hírszerzési információt, és át kell szerveznem a flottámat. – „És persze le kell csekkolnom, hogy át akarsz e verni te agyafúrt gazember” – fűzte hozzá magában. – De szerintem is meg lehet csinálni, és meg is éri a fáradságot – mondta és felállt, kezet nyújtott Dermesztőnek, aki szintén felpattant és megpecsételte az egyességet.
Újabb és erősebb italt rendeltek, valamint Frenki halkan rendelt magának és alvezérének egy kis szórakozást is az ital utánra; nem tervezte a huncutkodást erre az estére, de az volt az érzése, hogy sokat fog dolgozni az elkövetkező napokban-hetekben, és nem lesz rá ideje, hogy betérjen a Gangeszbe. Dewi is kimentette magát az ital után, mert alvezére már hangosan dorombolt mellette. Megbeszélték a tervezés színhelyét és a kezdés időpontját, aztán Ficsúrék átadták magukat a megérdemelt testi örömöknek.
Dewi és Hosszúpuska Brunella kart karba öltve kiléptek a Gangesz nyugalmából az állomás forgatagába Dermesztő éppen azt fogalmazta magában, hogy most a sikeres tárgyalás után már nem is zavarja annyira a tömeg, amikor egy koszos öreg valószínűleg mesterséges kábulatban egyszerűen nekik ment oldalról.
Bár a Pyro rendszer köztudottan az UEE törvényein kívül helyezkedett el, azért megvoltak a maga szabályai és megvolt a hierarchia is. Tehát az erősebb és gazdagabb bűnöző kapta a jobb kurvákat, jobb piákat és jobb asztalokat a mulatókban. Egy ladikos, azaz light avagy hobby kalózok nem kötöttek bele a nehéz fiúkba, akik már tíz-húsz jól felszerelt hajónak parancsoltak. Ha mégis elkövették ezt az ostobaságot, általában el kellett szenvedniük a következményeket.
A roncsbázis ranglétrájának és az UEE körözési listájának legfelső szintjét jelenleg két bandavezér foglalta el. Ha bármelyikük megjelent egy mulatóban, bordélyban vagy arénában, azonnal megkapták a legjobb helyeket, akár egy páholyról, vagy egy lány öléről volt szó. Ez a két vezér az imént fejezett be egy sikeres tárgyalást.
Bátran állíthatjuk, hogy a köpenyes szakállas öreg az életével játszott, amikor nekiment a gondtalan pár benyomását keltő Dewiéknek a hátsó testőr egy másodperces késéssel, de határozottan, gépileg felturbózott erejével lerántotta védenceiről a szerencsétlent és a hátán landoló, nagyot nyekkenő öregre fogta rövid csövű, viszont brutális erejű rohampuskáját.
Dewi szitkozódott, Brunella nyugtatta és azt suttogta a fülébe ne engedje, hogy egy ilyen közjáték elrontsa a hangulatát. Dewi megenyhült és egy intéssel visszahívta a testőrt és tovább indultak szállásuk felé.
Amikor már eltűntek a tömegben az öreg abbahagyta nyöszörgést. A legfürgébben kifosztására érkező delikvens ujjait egy mozdulattal eltörte. Felpattant, és az üzenet chipet, amit az ütközéskor kapott meg kapcsolatától, elrejtette a szakállában, és beleolvadt a forgatagba.

Három hétig folyt a tervezés. Félrevezetést, szabotázst és rajtaütést nem terveztek meg ilyen alaposan, mióta megkezdte működését a Roncsállomás. A két vezér folyamatosan a sűrűjében volt a forgatagnak, gépek futárkodtak, és gyűltek össze megadott búvóhelyeken, felszereléseket cseréltek, javítottak, muníciót vételeztek, eligazításokat tartottak. Zajlott az élet.
Végre összeállt a kép, az akcióig még két standard nap volt hátra. Dewi és Frenki egy ideiglenesen felállított aszteroida bázison várták a végső jelzést a két
beépített emberüktől.

Pyro rendszer Roncsállomás.

Az állomás viszonylag csöndes volt, persze még így is bőven voltak járókelők, koldusok és egzotikus hittérítők a folyosókon. Aki nem akarta, hogy szemet szúrjon másoknak és volt minimális érzéke a környezetbe olvadáshoz az itt elérhette, hogy észre se vegyék. A szakállas öreg ezért az egy dologért kedvelte a roncsállomást. A c alternatív találka ponton várta kapcsolatát egy mélyebb kialakítású kapubejáróban és nem hiába. A várakozás huszadik percében egy karcsú fürge alak surrant be mellé a homályba és egyből a tárgyra is tért:
– Dewi és Frenki is az események sűrűjében lesznek a zászlós hajóikon. Elég erős gépek, de nem versenyképesek hosszútávon – mondta, majd egy kompakt adathordozót csúsztatott az öreg kezébe.
A csuklyás fürge alak már ment is tovább; az árkád alatt álló öregember a szakállában matatott, oda rejtette az adathordozó eszközt; már napok óta várta az infót. Megbízója, egyben régi barátja már nagyon várta, ideje továbbítani, ő is kilépett a forgalomba és a kikötő felé bandukolt. Már nagyon elege volt ebből a törvényen kívüli helyből ideje volt visszatérnie a civilizált környezetbe.

Taranis rendszer, Ideiglenes parancsnoki aszteroida bázis.

Dewi a sziklába vájt még kőporos szállásán gubbasztott, alvezérét hívta a titkosított komlinken, Frenki egyik előretolt állásán egy aszteroida belsejében kuksoltak. Unatkozott és lazításra vágyott. Brunella még intézett valamit a többi futó ügyben, orgazdákkal tárgyalt stb., de lassan itt kéne lennie.
– Itt Dermesztő, Hosszúpuska jelentkezz!
– Igen főnök? – kérdezte Brunella.
– Mikor érsz ide? Megöl az unalom. – A nő láthatatlanul fintorgott, de csábosan válaszolt. – Nemsokára landolok, ne légy türelmetlen. Dewi bontotta a vonalat és kiment szállása elé. A körben futó acél rámpáról jó kilátása nyílt a központi hangárra, ami zsúfolásig tele volt gépekkel és felszerelésekkel. Egy gyomorforgató közjátékra lett figyelmes.
Frenki egy rabszolga nőt hozatott magának, akit egy teherhajóról hurcoltak el pár hete az emberei. A kalózvezér nem töltötte idejét ismerkedéssel, udvarlással, kegyetlenül elvette, amit akart, a zokogó, vonagló maradékot pedig odalökte embereinek. Frenki megivott két pohár Ferroni whiskyit és úgy aludt el nyugodtan, ahogy csak a szociopaták tudnak, miután ilyen embertelenséget követtek el.
Ficsúr emberei éppen kiélvezték odalent a martalékul vetett lány örömeit. A nő arcán még ilyen távolságból is látszott, hogy katatón. Már rég túl volt azon a szinten, amit még épp ésszel el tudott viselni. Rongybabaként tűrte a legmocskosabb dolgokat is, amit elkövettek vele. Dewi nem tudta tovább elviselni a jelenetet és a lány tekintetét, lassan előhúzta fegyverét és gondosan célzott a lövedék véget vetett a lenti „mulatságnak”, a még élő résztvevők dühösen kutatták a lövés forrását, amikor meglátták ki volt morgolódva szétszéledtek. A lány tetemét kihajították az űrbe.
Dewi nem tudta megmenteni „Egy újabb névtelen áldozata az UEE tehetetlen, telhetetlen és korrupt bürokratáinak.” Ficsúr Frenky „csak” egy eredménye volt annak, hogy a kormányzat nem hajlandó foglalkozni a kalózkodás és a rabszolgaság felszámolásával. Dewi is csak szemlélte az eseményeket, játszotta a szerepét és várta mikor aktiválják. Az zökkentette ki komor gondolataiból, hogy megérkezett bájos, de számító és sikerorientált alvezére a roncsállomásról.

Elérkezett a nap. A gépezetet mozgásba lendítette a nyereségvágy és az adrenalin függőség kusza elegye. Parancsok és információk röpködtek a bolygóközi térben.
A zsákmány kiinduló támaszpontjára kihelyezett kémek jelentették: a célpont úton van, a tölteteket elhelyezték a burkolaton. A két beépített emberük Csámpás Karel és Ferde Huszein miután jelentettek nyugodtan beszélgetve haladtak a kinézett mulató felé.
A húsz milliós város zsúfolt központjában már egy sikátorban haladtak, egy sarokra a lebujtól, amikor két hasonlóan rosszarcú barom kötött beléjük. Mivel szerelő overált viseltek, tudták, hogy ki akarják rabolni őket. Karel gyorsan dűlőre akarta vinni a dolgot ezért kapásból mellbe rúgta a neki jutó martalócot. Bakancsa fémesen csattant és Karelt hátra tántorította saját visszaverődő lendülete. Az utolsó, ami átfutott az agyán, hogy ez nem rablás. A szervókkal megerősített páncélkesztyűs kéz összeroppantotta a torkát. Huszein sem menekülhetett sorsa elől hangtalanul rogyott tettestársa mellé. A távolban három nagy méretű objektum hagyta el a Persei légkörét.

Dewi végigtekintett a taktikai konzolon, a gépei és Frenki hajói is a helyükön várakoztak. A két flotta jelentős erőt képviselt; Frenkinek huszonhat vadászgépe (vegyesen: átalakított Aurorák, Avangerek és Merlinek), tíz Cutlass-e, tíz Freelancerje és három Constellationje volt (ebből az egyik volt a zászlóshajó).
Dermesztő flottája talán egy kicsit erősebb volt; Neki huszonnyolc vadásza volt jelen (volt pár Hornetje és Gladiátora is), tizenkét Cuttlass, tíz Freelancer (ebből egy kommunikációs/zavaró hajó) két Constellation és a zászlós hajója, egy ritkaságszámba menő Retaliator. De kellett is a tűzerő, mert ami nemsokára megjelenik az ugrópontnál, az nem lesz piskóta.

„Készen állunk.” Gondolta Dermesztő elégedetten. Ha megszerzi a szükséges erőforrásokat végre csőbe húzza a mocsadékot, aki miatt öt éve kénytelen itt dekkolni és tovább állhat végre.
Frenki is a holotáblát tanulmányozta; két perce különös villanást látott az érzékelőkön az aszteroidák között, de a computer roncsnak azonosította. Visszatért az ábrándozáshoz: ő nem bosszúról, hanem egy saját bolygóról álmodott, ahol ő a teljhatalmú vezér „A DIKTÁTOR” saját hadsereggel, flottával és ami még kell.

Megjelent a várva várt flottilla. A jelzés végigszaladt a flottákon, mindenki élesítette a fegyvereket, rendszereket és hevenyészett hadrendbe álltak a kövek között.

– Az elterelés indul most! – Mondta hangosan a komlinkbe Frenki.
Egy sérültnek tűnő Caterpillar startolt a másik ugrópontból, négy Cuttlass „üldözte”. A kiszemelt flotta egy Idrisből, tíz Hornetből és az őrizetükre bízott két különlegesen kialakított, kétszáznyolcvan méter hosszú egyedi szállító hajóból állt. A lomha jószágok erős pajzsokkal és minimális fegyverzettel repültek. A kötelék parancsnoka ingerülten vette tudomásul a civil szállítógép vészjelzését és kétségbe esett segélykérését:

– Bárkinek a szektorban, kalóztámadás alatt vagyunk!
Stingray kapitány a taktikai tiszthez fordult:
– Kezdődik.
– Mi a helyzetük és mi a státuszuk? – kérte az infót türelmetlenül.
– Jelentem húszezer kilométerre, jobbra előttünk egy Caterpillar osztályú szállítót szorongat négy gyenge fegyverzetű Cutlass – tájékoztatta a taktikai tiszt.
– Küldjön ki négy Hornetet, játsszuk végig a játszmát.
Eddig a gyalogok vívtak, a négy vadászgép nekiállt, hogy elkergessék a kalózokat, közben a maradék flotta ráfordult a warp irányra és várták a szállítók ugrási jelét. A hat Hornet azt a parancsot kapta, hogy amint végeztek, induljanak utánuk. Kerek tizennégy perc múlva ugrottak a szállító gépek a Sárkánytűz Fregattal és a Hornetekkel együtt.
Az összehangolt robbanások egyszerre tépték ki a warpból a szállítókat, és a kötelékben repülő fregatt is kilépett az örvényből. Harminc másodpercük volt a felkészülésre és a kalózok első hulláma már a nyakukon is volt. A Hornetek belevágtak, a Sárkánytűz is tüzet nyitott és próbált a kalózok és a bálnák közé manőverezni, közben indította a négy könnyűvadászt, amit a fedélzetén hordozott.

Frenki vadászai kapták a sovány vadász kíséretet, a többiek a fregattot támadták, és gyengítették a szállító gépek pajzsát, hogy kilőhessék a hajtóműveket, és megszállhassák a fedélzetet. Az Idris-t csak semlegesíteni akarták, nem akartak komoly összetűzést a flottával; ártott volna az üzletnek. A flotta vadászaiból már kettőt megbénítottak, de nyolc vadászukkal fizettek érte, és a Fregatt ágyúi is keményen lőttek, amit az is jelzett, hogy egy Freelancer a törmelékmezőben sodródott az aszteroidák felé. Parázs küzdelem volt, de már csak percekig tarthatott. A sárkánytűz pajzsai elérték az ötven százalékot és a bálnák is rosszul álltak, közben persze hullottak a kalózok is, de nekik belefért a veszteség, sokan voltak. Az elektronikai hajó leárnyékolta a vészjelzéseket. Dewi és Frenki szinte egyszerre dőltek hátra a gyorsulási székeikben elégedetten: innen már sétagalopp.
Alig telt el fél perc és riasztottak a taktikai komputerek: ismeretlen piros pontok jöttek elő az aszteroidák közül, ahogy az MI elkezdte beazonosítani a gépeket úgy lett egyre ráncosabb a két vezér homloka. Bekerítették őket, nagy létszámú Mustang Delta vadász jelent meg a holoképeken. Dewi reménykedve figyelte, ahogy a Freelancerek rácsatlakoztak a szállítóhajókra, közben a vadászok a musztángok felé fordultak Az Idris még tartotta magát…
– De honnan a francból jönnek a mustángok. és kik ezek? – kérdezte félhangosan Frenki. – Quantum hajtóművet feltölteni! – kiáltotta.
Rossz érzése támadt, és bízott az ösztöneiben. A két otromba teherhajón apró irányított robbanások futottak végig, a kemény martalócokból álló átszállócsapat parancsnoka rémülten kiáltotta a komlinkbe:
– Meneküljetek ez egy csap… – több nem jött át, valószínűleg meghalt.
A robbanásokat követően a szállítóhajók burkolata levált, és elsodorta a rajtuk csüngő Freelancereket. Dewi kerek szemekkel bámulta, ahogy az álszállítókból előrajzanak az ellenséges vadászok és ágyúnaszádok.
– Nekünk végünk – nyögte. – Ezt nagyon jól megszervezték, de hogyan?
Ekkor közvetlenül őt kezdte lőni egy saját gladiátora, ami egyből át is változott pirosra a kijelzőkön. Dewi fülében egy női hang nevetett.
– Brunella – sziszegte Dewi, aztán a nő frekvenciájára kapcsolt.
– Te? De miért? Mindent megadtam neked!
– Szegény Dewi, ha maradtál volna kis kalóz, élhetted volna az életed, de túlságosan feltűnő lettél és a TGV Konszern vezetői elindították ezt az akciót.
Dermesztő megdermedt, minden világos lett számára.
Frenki menekülni próbált, a Sárkánytűz nehézlövegei akkor lőtték szét, amikor a pilóta előre vágta a gázkart. A grafit szürkére festett vadászok vezérsíkját fekete madárszimbólum díszítette, a 006-os lajstromszámú vezérgép éppen egy Cutlasst lőtt ketté, kísérőjének hathatós támogatásával. Dewi nem ismerte a jelzéseket, pedig úgy gondolta minden zsoldos csapatot ismer a környéken. Adatbázist nyitott – már úgyis mindegy –, kíváncsi volt kik intézték el helyette a munkáját. A pajzs még kitartott, a lövészek és a pilóták mindent elkövettek a menekülés reményében. Az aszteroidák között fogócskáztak, a gladiátor és még vagy fél tucat Mustang keményen szorították őket.
A computer kidobta a találatokat.
– Tehát ők azok… – gondolta – A 77th Phoenix Squadron.
A Vanduul határvidéken dolgoznak, kemény csapat, hallotta hírüket. Legalább azzal a tudattal „hal” meg, hogy rengeteg pénzébe került a TGV-nek. Jókedvűen felnevetett, komlinkre kapcsolt:
– Drebil Parancsnok, itt Demien Darthjan kérem jelentkezzen!
– Itt Drebil, mit tehetek önért?
– Ha megadom magam, megkímélik az embereim életét? – majd kis szünet után hallotta a hangszórókban:
– Igen, megkímélem az életüket, de nem ússzák meg a büntetést, és a technikákat át kell adniuk.
– Rendben. Mindenkinek, aki még harcol, tüzet szüntess! Álljatok le, vége a dalnak!
Dewi emberei leálltak és a szürkék is abbahagyták a tüzelést. A Retaliator-t visszakísérték a Sárkánytűzhöz. Még két kapitális hajó parkolt a csata helyszínén. A Phoenixesek már a mentést, és a kalózhajók elkobzását végezték, egy ügyvivőségi rabszállító is parkolt a csatatéren, alig volt észrevehető a rombolók és a fregatt mellett; már teltek a cellák, és a hűtő egységek.
Dewit meglepte, hogy nem oda vezetik, hanem a Sárkánytűzhöz. Dokkoltak egy külső zsilipkapunál, az emberei ledobták oldalfegyvereiket, törölték a komputereket és tarkóra tett kézzel átballagtak a fregattra. Odaát páncélos tengerészek várták őket, energia-bilincset kaptak és elvezették őket a hangárban álló komphoz. Dermesztő nem kapott bilincset, egy fegyverszkennelés után a hídra kísérték, ahol a hajó kapitánya éppen egy nagydarab pilóta szkafanderes fickóval és egy szakállas öregemberrel beszélgetett.

– Legközelebb ti lesztek a csalik – mondta a kapi-
tány –, nekem egyszer elég volt.
– Ugyan Sting, úgy gondoltuk, bírod a gyűrődést – mondta a nagydarab, az öreg is mosolygott. Stingray kapitány egy darabig még próbált komor arcot vágni, aztán kitört:
– Elmentek a kénköves kvazárba – és nevetve belebokszolt a pilóta vállába.
Észrevették a bejáratnál ácsorgókat, abbahagyták a nevetést és szúrós szemmel méregették a „kalózt”. Az már egy jó ideje figyelte őket és úgy találta, remek fickók lehetnek. A kapitány intett az őröknek, azok egyszerűen félreálltak. Dewi megindult, odalépett a három férfihoz, akik azonnal kiegyenesedtek.
– Bill Stingray Kapitány, nyugalmazott alezredes, Frank „Dirty” Drebil Parancsnok nyugalmazott ezredes. Mondta a tagbaszakadt pilóta. A kalózvezér jobban megnézte közelebbről is őket.
–Én csak egy csavargó vagyok – mondta az öreg.
Drebil felhorkant:
– Trewor Kazinsky nyugalmazott Admirális. Mutatta be a szakállas öregembert. Ha lehet Dewi még kíváncsibban méregette, mint a többieket.
– Maga a hírszerzésnél volt, ha jól emlékszem? Kérdezte az öregtől.
– Igen, fiam és örüljön, hogy itt voltam. Ezek a fiúk nem ismerték a kódnevét és elhiheti, úgy elsikálták volna, hogy egy analitikai labor sem tudta volna elkülöníteni a sejtjeit a környező szikláktól.
Dewi mosolygott:
– Charles McFarington, aktív őrnagy – mutatkozott be ő is végre, szinte már el is felejtette milyen néven anyakönyvezték. Aztán folytatta:
– Örülök, hogy itt volt admirális és örülök, hogy ilyen élő legendákkal találkozhatok, mint önök, uraim.
– Mint sejti, a megbízatása lejárt, Ficsúr Frenki egy hűtőben várja az ítéletet, hazafelé kirakjuk az admiralitáson, alezredes. Mondta Drebil.
A beépült hírszerző örömmel nyugtázta az előléptetést.
– Azt hiszem, itt az alkalom egy jó italra. Jelentette be Stingray kapitány, és intett az egyik matróznak, aki előre ment a kantinba előkészíteni az ivászatot.
Már javában iszogattak és beszélgettek, amikor fúriaként a szalonba robbant ügyvivőségi igazolványát lóbálva „Hosszúpuska Brunella”.
– Az ügyvivőség nevében azonnal adják át nekem a foglyot, el kell indítani a börtönjárattal!
Úgy nevettek rajta, hogy a könnyük is kicsordult. A nő fegyvert rántott volna, ha nem veszik el tőle a zsilipnél.
– Drágám, az alezredest mi visszük a McArthurra, maga nyugodtan mehet jelentést tenni a Terrára. Mondta az öreg szakállas csavargó, aki az összekötője volt a Phoenixekhez.
A nő lassan fogta föl a hallottakat, nem csak ő volt beépített ügynök hanem Dewi is. Tiszta káosz, hogy történhetett ilyen? Az ügyvivőség nem tud arról, hogy a célpontja egy flotta hírszerző tiszt, aki szintén beépült a kalózok közé, ez téboly.
– Ügynöknő, a TGV Konszern a flotta hírszerzés fedőszerve, ezt az ügyet már le kellett zárni. Természe-tesen az ügyvivőség is megkapja a jelentéseket és a foglyokat miután mi végeztünk velük. Folytatta Charles “Dewi” McFarington alezredes.
A nő úgy érezte rászedték többszörösen is. Hirtelen elege lett az egészből, elhatározta, hogy irodai munkára kéri magát és családot alapít. Botorkálva távozott, de végső soron örült, hogy nem egy bűnöző szeretője volt három évig.

Vége.

Chromicsek András – Drebil
A lektorálásban közreműködött:
Sting és MRF1RE

¹Burtan: A burtan egy Banu rendszerből származó közepes testű ragadozó, amit háziasítottak, bőre nagyon finom és természetes védettséget nyújt a sugárfegyverektől. Ilyetén való felhasználását tiltják és büntetik a Banu Föderációban. Kb. mintha kutyából készítenének kabátot az UEE-ben.