A rendszer
A huszonnyolcadik század eleje sűrű időszak volt az UEE számára. A Xi’an veszély miatt közel két évszázadig tartó katonai feszültség kimerítette a birodalmat és veszélyesen széthúzta a haditengerészetet a Perry-vonal mentén. Messze, a birodalom másik határán a haderőknek meg kellett küzdeniük a Vanduulok fenyegető megjelenésével. Eközben a Messer-rezsim hatalmának gyengülése is kezdett egyértelművé válni. A brutalitás iránti vágyáról híres VIII Samuel Messer uralkodót 2716-ban meggyilkolták. A helyét a beteges bátyja, Galor foglalta el IX. Messer néven, azonban sokan úgy gondolták, hogy az állapota miatt nem alkalmas arra, hogy a birodalmat vezesse.
Ezeknek a bizonytalan időknek a közepén, 2716-ban fedezték fel a Tohil rendszert. Az időszakra jellemző káosz miatt az UEE nem volt képes képviselni magát a rendszerben, azt pedig kevesen tudták volna megjósolni, hogy a rendszer később milyen fontos stratégiai tényezővé válik. Eközben azonban a törvényen kívüliek – kihasználva a birodalom távolmaradását – megvetették a lábukat a rendszerben és kiépítettek egy bázist, amit még ma is a csempészek paradicsomaként tartanak számon.
Ma a Tohil III a történelemben játszott fontos szerepe és az egyedi ökoszisztémája miatt egy nagyszerű célpont a komolyabb kihívásokat kereső utazók számára.
A véletlen felfedezés
2716-ban két jelentéktelen csempész sodródott a Nyx rendszerben. Aadya Firmino, egy kiemelkedő, Terra-székhelyű építési vállalkozó lánya, aki otthagyta a kényelmes otthonát, hogy kaladnot keressen. Elmenekült az öröklődő unalomból egy Constellationnel és összeakadt Oisha Suennel, a tehetséges pilótával és gépésszel. Ketten kisebb csempészutakat bonyolítottak le Levskiről indulva, egészen addig, amíg az Emberek Szövetsége (People’s Alliance) fel nem fedezte, hogy Aadya próbálja szélesíteni a bűnözői tevékenységét, ami száműzetéshez vezetett.
Nem tudván, hogy hova menjenek, hagyták, hogy a Constellation lassan keresztülsodródjon Nyx sötét csillagködén, miközben Aadya próbálta kitalálni a következő lépést, Oisha pedig tesztelte a szkennert, amit javított. Oisha először arra gondolt a szkenner által adott furcsa adatokból, hogy valamit elrontott, de a további vizsgálatok megerősítették, hogy nem ez történt. Felfedezett egy új ugrópontot, ami a később Tohilként ismert rendszerbe vitte a hajót.
Aadya és Oisha megörült a felfedezésnek és vitatkoztak, hogy mihez kezdjenek a felfedezéssel. Aadya azt akarta, hogy hozzanak megbízható társakat, komoly szkennerekkel, hogy megtudják állapítani, mik találhatóak a rendszerben. Megegyeztek abban, hogy a legjobb, ha előbb megtudják, hogy mit is fedeztek fel, mielőtt kitalálják, hogy mihez kezdjenek vele.
Elutaztak a Bremen rendszerbe, hogy találkozzanak a társaikkal, és a találkozó előtti éjszaka Aadya és Oisha stílusosan ünnepeltek. Oisha a következő elviselhetetlen másnapossággal ébredt és azt vette észre, hogy Aadya eltűnt. Nemsokára a Spectrumot elárasztották a hírek, amelyek egy új rendszer felfedezéséről szóltak és mindegyik Aadya-t nevezte meg, mint egyedüli felfedező, aki hátrahagyta a luxuséletet, hogy megtegye ezt az életre szóló felfedezést.
Oisha az árulástól összetörve elment a Terra Gazette hírportálhoz egy hosszú, mindenre kiterjedő interjúra. Beszámolt arról, hogy milyen szerepe volt a rendszer felfedezésében és erről bizonyítékokat is átadott, köztük a Connie több hamis azonosítóját is, amelyeket a csempészutak során használtak, amivel megcáfolta Aadya verzióját. A botrányt felkapta a Spectrum, miközben Aadya először tagadta a vádakat, majd ahogy a sztorija szétesett, megpróbált elmenekülni. Végül a történet kezdett kifújni, miközben a Szállítás és Navigációs Hivatal vizsgálatot rendelt el és a rendszer felfedezésénél mindkettejüket elismerték, Aadya Firminot, mint a hajó tulajdonosát és Oisha Suent, mint az első pilótát, aki sikeresen átvezette a hajót az ugróponton, eközben pedig az ügyészség elrendelte mindkettejük letartóztatását.
Ez alatt a katonai felderítők beléptek a Tohil rendszerbe és szkennelték azt. Megállapították, hogy kevés nyersanyaggal rendelkezik és nincs könnyen lakhatóvá változtatható bolygó benne. További hátránynak számított, hogy a rendszerbe vezető egyetlen ismert út a gazdátlan Nyx rendszeren keresztül haladt át. Mivel a birodalomnak égetőbb gondjai is voltak, az UEE nem vette birtokba a rendszert.
A Perry rendszerbe integrálás
Pár évvel később a haditengerészet felderítője az Oya rendszerben végrehajtott járőrözés során felfedezett egy ugrópontot, ami a Tohilba vezetett, ami így a Perry vonalhoz csatlakozott, ahhoz a számos rendszerhez, ami a senki földjét alkotta az UEE és a Xi’an birodalom között a hidegháború alatt. A katonaság úgy vélte, hogy a rendszer rendkívül fontos a birodalom biztonságának szempontjából és ezért 2721-ben hivatalosan is igényt nyújtott be rá. A katonaság Tohil névre keresztelte, aki egy ősi vallás háborús istene volt, így jelezve hivatalosan is, hogy a Perry vonal része. Katonai egységek vonultak be a Tohil rendszerbe, hogy felkészüljenek bármilyen lehetséges Xi’an invázióra az Oya rendszer ellen.
A rendszerben megjelenő katonai aktivitás eredményeként egy újabb ugrópontot fedeztek fel, amely összekötötte a Tohil és a Virtus rendszert, amelyben már jelen volt a Xi’an. A felfedezést követően a katonaság számításokat végzett és arra jutottak, hogy nincs meg az elegendő erejük ahhoz, hogy fenntartsanak egy akkora helyőrséget, ami mindkét ugrópontot képes megvédeni. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az utánpótlás legalább két ugrásnyi távolságból érkezhetett csak és mielőtt bármilyen fenyegetésre válaszolhatott volna, át kellett haladnia a Nyx rendszeren. A sok bizonytalan tényező hatására a haditengerészet visszavonta az erőit a Castra rendszerbe és felállított egy közelségi érzékelőkből álló hálózatot a Tohil ugrópontjainál, hogy figyelemmel kövessék az eseményeket.
A katonai egységek csökkenése megnyitotta az utat a törvényen kívüli réteg előtt. Azok, akik nem tudtak azonosulni a Levsi forradalmi elképzeléseivel, özönlöttek a rendszerbe. Főleg azt követően, hogy a csempészek felfedezték, hogy a Tohil III úszó, növényi biomasszái elég erősek ahhoz, hogy leszállóhelyként használhassák őket. A Virtus rendszerrel való kapcsolatnak köszönhetően ez vált a legbiztonságosabb csempészútvonallá az UEE és a Xi’an birodalom között. Kimondatlan mennyiségű csempészáru és Messer-ellenes forradalmár haladt át a Tohil rendszeren.
2789-re a rendszert annyira biztonságosnak tekintették, távol a Messer-rezsim figyelő szemeitől, hogy itt került sor a titkos találkozóra Terrence Akari terrai szenátor és az ifjú Xi’an uralkodó, Kr.ē között. Ketten kidolgoztak egy békeszerződést, amely szövetséget biztosított arra az esetre, ha a Messer rezsim és a Föld katonai lépéseket tesz a Xi’anok ellen, amely megmutatta, hogy az uralkodó rezsim mennyit veszített a hatalmából. Ez egy akkora bénító csapás volt, amelyből a Messerek sosem tudtak felállni és három évvel később, a Garron II-n történt mészárlás miatti felháborodás véget vetett a zsarnoki rezsimnek.
A rendszer fontosabb objektumai
TOHIL I
Csupán 0.064 AU távolságra található a Tohil K4 osztályú fősorozetbeli csillagától. Ez a kis távolság a kötött tengelyforgású világot egy teljesen lakhatatlan lávabolygóvá változtatta.
TOHIL II
A lakható zóna közepén elhelyezkedő pályával, ez a köves törpebolygó ki van téve a folyamatos napszélnek, ami a tudósok elmélete szerint lassan megfosztotta azt az atmoszférájától.
TOHIL III
Egy ócánnal lakható, természetes úton lakható vált bolygó amelyet óceán borít és amelyen nem található semmilyen, nagyobb kiterjedésű szárazföld. Ez alapján az UEE bürokratái megkérdőjelezték, hogy megéri-e a pénzt és az energiát, hogy benépesítsék. Emellett a bolygó az ásványkincsekben sem bővelkedett, ami a hasonló adottságú Nemo rendszert vonzóvá tette. Ezek a tényezők játszottak szerepet abban, hogy az UEE nem vette birtokba a rendszert.
Amivel a Tohil III rendelkezik, az az egyik legérdekesebb és legszokatlanabb ökológiai rendszer az ismert univerzumban. A vízfelszínen különféle hatalmas, növényi biomasszák lebegnek, mint úszó szigetek. A szigetek alatt és fölött is burjánzik a növényvilág, míg számos epifitikus faj rögzíti magát a sziget kusza gyökerei és ágai mentén. A növények, amelyek ezeket a gigantikus csomókat alkotják, teljesen különböznek a máshol találtaktól. Egyelőre minden kísérlet, amelyben ilyen biomasszákat próbáltak növeszteni laboratóriumokban, vagy más világokon, kudarcba fulladt.
A legendák szerint először egy sérült csempészhajó próbált meg leszállni ezekre az élő szigetekre. Ez után gyorsan elterjedt, hogy ezek a növények elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a hajókat, sőt még építményeket is. A csempészek ezt a titkost megtartották maguknak évekig használták lerakatnak, vagy rejtekhelynek a szigeteket.
A birodalom többi polgára 2789-ben értesült a bolygó hihetetlen ökológiájáról, amikor Akari terrai szenátor titokban találkozott Kr.ē uralkodóval a Lemuria néven ismert szigeten. A találkozóról készült képek úgy mutatták be a helyet, mint egy trópusi paradicsomot. A Messerek bukását követően turisták árasztották el a bolygót, ezzel felbosszantva a törvényen kívülieket, akik jobban örültek a korábbi névtelenségnek. Ahogy a birodalom hatásra egyre inkább kiterjedt a területre, a törvényen kívüliek kénytelenek voltak átköltöztetni a tevékenységüket máshova.
Bár a Tohil III nem egy elismert bolygó, az UEE szigorú építési szabályokat vezetett be az Amidon sziget 2847-ben bekövetkezett pusztulását követően. Abban az időben az volt a bolygó legnagyobb és legnépesebb leszállóhelye, majd hirtelen az egészet tartó növényzet elfonnyadt és a tenger mélyére süllyedt. Mivel azóta sem lehet sokat tudni ezeknek a növényeknek az életciklusairól, továbbra is komoly vita folyik a tudósok között, hogy az emberi jelenlét komoly tényező volt-e a pusztulásban.
TOHIL BELT ALPHA
Az aszteroidamező első szkennelései még azzal kecsegtettek, hogy ez lehet a bányászok mennyországa, azonban a további vizsgálatok összetörték ezt az álmot. Kis mennyiségben találhatóak itt értékes alapanyagok, de a nagyüzemben történő kitermelésük több gonddal járna, mint eredménnyel. Manapság a sűrű aszteroidamező a törvényen kívüliek kitűnő búvóhelyeként ismert.
TOHIL IV
A rendszer utolsó bolygója egy fagyott szuper-Föld, amely a lakható zónán kívül kering. A bolygóra leginkább a felszínű kráterek jellemzőek a közelmúltban becsapódó aszteroidáktól. Kevesen szánnak időt arra, hogy meglátogassák ezt a világot, amivel az olyan csempészek kedvenc helyévé vált, akik nem igazán szeretnek a rendszer népesebb területen közlekedni.
Azok a bányászoknak, akik a Tohil sűrű aszteroidaövébe készülnek kitermelni, fokozottan figyeljenek. Az öv tele van a bűnözők és csempészek által használt búvóhelyekkel, akik a jelentések szerint csapdákat és hamis segélyhívásokat szoktak felállítani, hogy rajtaüssenek a gyanútlan hajókon.
„Lehetett tudni, hogy valami nagyon nem jó. Általában könnyű volt elfelejteni, hogy nem stabil talajon állsz, de a sziget utolsó napjaiban ezt minden lépésnél érezni lehetett. És az a szag borzalmas volt, mintha az egész hely rohadna… ami – ha nem tévedek – igaz is volt.” – Dustin Wiltzie, korábbi Amidon szigeti lakos, 2847-ben.
„Reménykedem abban, hogy találunk módot rá, hogy a kettőnk nagyszerű faját közelebb hozzuk, ahelyett, hogy szétszakítanánk. Mindkettőnk kultúrájának komoly haszna származna abból, ha a Perry vonal túloldalán egy barátot tudhatnánk, s nem ellenfelet” – Terrence Akari terrai szenátor szavai Kr.ē Xi’an uralkodóval való találkozása során, 2789-ben.
